Az ember eltagadhatatlanul és makacsul, összetett lény. A tudomány számos dimenzióban sikeresen értett meg, fejtett fel ismereteket róla. Tévedések származnak azonban időnként abból, ha valaki, vagy valamely „iskola” képviselője egy adott módszertan, részdimenzió, terápiás megközelítés kizárólagos és teljes igazságát éli meg, vagy hirdeti az ember kapcsán. Minden, tudományos kritériumok szerint elfogadottá vált megközelítés releváns és rendkívül hasznos tudást szolgáltat a tárgyban. Kizárólagosnak tekinteni azonban bármelyiküket, tévesnek látszik.

Az ember nem ilyen, vagy olyan (mint egész), hanem csak ember. Ilyen is, meg olyan is. A konkrét, egyes ember úgyszintén eszerint jellemezhető. Az egyedi ember is, szinte végtelenül összetett jelenség. Természetesen ahhoz, hogy érdemben lehessen dolgozni vele, illetve a problémáin, ezt a végtelenséget redukálni szükséges. A redukció mikéntje azonban kritikus.

Az integratív szemlélet amiatt megkerülhetetlen a hatékony pszichológiai segítségnyújtás szempontjából, mert a helyes és alkalmas redukció alapfeltétele. Ha a szakember téved etéren, akkor vagy alkalmatlan módszertanba próbálja belegyömöszölni az adott embert, vagy alkalmas módszertant illeszt alkalmatlanul a problémához.

Az integratív megközelítés végsősoron az arra való emlékezést jelenti, hogy az egyedi ember mindig egy komplex valóság, önmagában és önmaga által érvényes tulajdonságokkal. A helyes megközelítés tehát engedi az adott személyeket önmaguknak lenni.

Hangozhat ugyan banálisnak az iménti kijelentés, a valós munkában azonban korántsem az. Feltétele pedig a fent említett, integratív szemlélet. Nem feltétlenül az összes módszertanban való magasfokú képzettséget kell jelentenie. Sokkal inkább a valós ember sokszínűségét integrálni képes, szakmai tudással alátámasztott gyakorlatot. Így a módszertani kritériumok betartása élő és alkalmas folyamattá válik.

© A honlap tartalmát szerzői jogok védik. Minden jog fenntartva.