#106 - prof. dr. Zonda Tamás2018.02.26. 21:00
Kedves Kolléga Úr!
Szakkönyvet szerkesztek öngyilkosság témakörben. Szeretnék Önnel ez ügyben beszélni. (06-20/31-20-389)
Üdvözlettel: Zonda Tamás
#105 - Farkas Lajos2016.10.21. 20:05
Kedves Lilla!
Akkor feltétlenül fontos, hogy egy részletes önismereti és terápiás munkába kezdjen. Kérem, ne halogassa a kezdést. Haszna nincs ugyanis, kára pedig lehet.
Ha gondolja és van rá módja, jöjjön el egy személyes megbeszélésre, ahol részletesebben és közvetlenebbül tudjuk átgondolni a dolgokat. Jobban látjuk akkor a további teendőket is.
Időpontot telefonon tudunk legegyszerűbben egyeztetni. Hívjon fel, és a végérejárunk a dolognak. Persze e-mailt is írhat, ha azt jobban kedveli.
Természetesen a további kérdéseit is felteheti nyugodtan, ha vannak még előzetesen.
Bármilyen formában tisztelettel várom a jelentkezését, illetve állok rendelkezésére!
#104 - Tóth Lilla2016.10.21. 19:51
Kedves Lajos!
Köszönöm szépen a válaszát. A gasztroenterológusom nem járt sikerrel, sajnos semmilyen gyógyszeres kezelés nem segített, a vizsgálatok sem tártak fel lehetséges okot...
#103 - Farkas Lajos2016.10.20. 20:52
Kedves Lilla!
Először is gratulálok a sikeres versenyeihez és előadásaihoz.
Az emésztőrendszeri problémák említett változataihoz valóban kapcsolódhat érzelmi háttér, vagy ok. Mindemellett a kialakult állapotot érdemes továbbra is a gasztroenterológus által megszabott módon javítani, vagy kezelni, és ezzel párhuzamosan utánajárni az érzelmi okoknak.
Hogy pontosan micsoda és hogyan áll a tünetek mögött érzelmi oldalról, azt pszichológiai vizsgálat mondhatja meg. A szomatikus tüntek hátterének felderítése időnként elhúzódóbb vizsgálatot kíván meg, illetve aprólékosabb felderítését az érintett személy pszichológiai állapotának, jellemzőinek. Azért lehet erre szükség, mert nagyon pontosan, az egyénre konkrétan érvényes összefüggéseket szükséges kideríteni, az általánosítások nem elégségesek. A szomatikus tünetek mögött pedig időnként nehezebben megragadható, szövevényesebb pszichés történéssor állhat. Vannak persze egyszerűbben feltárható esetek is, csak érdemes tudni az elhúzódóbb vizsgálat, esetleges szükségességéről.
Mindemiatt javaslom, hogy a gasztroenterológus mellett vegye fel a kapcsolatot pszichológussal is. Léteznek jól kidolgozott módszerek, amelyek segítségére lehetnek. Készséggel állok én is rendelkezésére, amennyiben földrajzilag megoldható Önnek, hogy eljöjjön hozzám. Ha távolabb lakik, akkor az elérhető szakemberek valamelyikéhez fáradjon el.
Hangsúlyozom mindezek mellett, hogy mindenképp kezdje el a pszichológiai munkát valahol, mert hátrányára lehet, ha meglévő pszichológiai okok esetén elhanyagolja azt.
Sok sikert kívánok Önnek ezen a téren is, és ha további kérdése volna, kérem keressen meg a személyes elérhetőségeim valamelyikén!
Tisztelettel üdvözlöm.
#102 - Tóth Lilla2016.10.20. 19:50
Egy kis kiegészítés az előbbi kérésemhez: általában jól is szereplek a versenyeken és az előadásokon, azaz sok sikerélmény társul hozzájuk, tehát még azt sem mondhatom, hogy félek ezektől a szituktól. Legalábbis tudatosan nem...
#101 - Tóth Lilla2016.10.20. 19:46
Tisztelt Farkas Lajos Úr!
Háromnegyed éve vizsgál a gasztroenterológusom és arra a következtetésre jutott, hogy pszichés oka lehet annak, hogy versenyek, illetve nagyobb munkahelyi kihívások (előadások tartása...) előtt hasi görcseim és erős hasmenésem van, ami gyógyszerrel is nehezen normalizálható, ezért több versenyt is lekéstem. Tudatosan nem izgulok miatta, ezért nem érte, hogy hogy tudnám ezt befolyásolni? Kérem segítsen, mit javasol? Köszönettel: Tóth Lilla
#100 - Farkas Lajos2016.05.08. 17:45
Kedves Regina!
Elsősorban azzal próbálkozhat, amit az új oktatóval való tanulás során tapasztalt meg. Vagyis apró lépésekben, teljesen biztonságos helyeken és szituációkban kezdve, kiterjeszti a vezetési tudását a valódi közlekedésre.
Elképzelhető azonban, hogy ennek felépítése szakembert kíván, mert egyedül nem egyszerű elképzelni a megfelelő ütemezést és feladatkialakítást. Az is elképzelhető, hogy érzelmileg további munkát kell végezni a szakemberrel az előbbieken túl, az indokolatlan és irracionális aggodalmak feloldására.
Legnyomatékosabban azt javaslom tehát, hogy ha egy módja van rá, feltétlen vegye fel személyesen a kapcsolatot, ilyen problémákban jártas szakemberrel. Ha Budapesten él, vagy be tud jönni, akkor keressen nyugodtan engem az elérhetőségeimen. Ha ez nem megoldható, akkor a lakhelye közelében lesz fontos megfelelő szakembert keresnie.
Láthatja, hogy most viszonylag rövidre fogom a választ és a szakemberhez való eljutást hangsúlyozom. Azért teszem, mert az Ön problémája, egyedül sok buktatóval vagy nehezen, segítséggel viszont sokkal könnyebben orvosolhatónak tűnik.
Sok szerencsét és tisztelettel üdvözlöm!
#99 - H. Regina2016.05.08. 16:18
Jó napot kívánok!
A segítségére lenne szükségem. Holnap lesz pontosan egy éve, hogy elkövettem életem eddigi legnagyobb baklövését.
Tavaly tavasszal elkezdtem az autóvezetői engedély megszerzéséhez szükséges tanfolyamot. Kresz vizsga után hamar beosztottak autóra. Két alkalmat voltam az autósiskola vezetőjével. Sajnos van valami ijesztő a kisugárzásában, és bár vezetőként megállja a helyét, az oktatási módszere nem igazán eredményes. Igen, két alkalom után csodát nem várhat az ember... de abszolút semmit nem ért az a két alkalom. Ez elkeserített.
Édesapám fölajánlotta, hogy a családi kisautóval elmehetünk egy régi rutinpályára gyakorolni. Elmentünk. Jól ment... mi több, jobban felfogtam és megoldottam a dolgokat, mint a hivatalos órákon az oktatóval. És ez volt a baj.
Édesapám az addigi teljesítmény után túlságosan bízott a képességeimben... én meg elbíztam magam attól, hogy ennyire bízik bennem. Próbálgattuk a kigyorsítást, váltásokat. Eleinte nem is volt gond, de aztán elszámoltam egy kanyart. 4-es fokozatból lassítottam, visszatettem 2-esbe, de alulkormányoztam, és a sarokban álló fa látta ennek kárát. Igazából a fának nem lett baja, de az autónak...
Személyi sérülés nem történt, nem mentünk már gyorsan a fékezés miatt... de nem is állítottam meg az autót. Édesapám nyugodt maradt. Talán jobb lett volna, ha helyben megöl, vagy legalább kiabál. De nem. Higgadt volt, és azon gondolkodott, ki tudná elvontatni a kocsit. És magát okolta, hogy nem kellett volna elbíznia magát, és olyan leckékkel próbálkozni, amik a saját oktatóval nem fordultak még elő. És utólag azért is magát hibáztatta, hogy nem húzta be a kéziféket... Nem húzta be, mert nem számított rá, hogy nem sikerül megállítanom a kocsit.
De én voltam a hibás. Végre egyszer úgy éreztem, valami nekem is megy. És ment is, aztán egy szempillantás alatt elintéztem a dolgokat. Bárcsak nem bízom el én is magam. Bárcsak gyorsabban érzékeltem volna a hibát, bárcsak gyorsabban reagáltam volna és időben megállítottam volna a kocsit. Bárcsak lefullasztottam volna, hogy magától megálljon, ha már én nem állítottam meg a fa előtt... Bárcsak bárcsak bárcsak...
De megtörtént. Aztán másik oktatóhoz kerültem (hálistennek az autósiskola-vezetőnek besűrűsödtek a dolgai, így több tanulóját lepasszolta, köztük engem is). Ez sokat számított, mert egy teljesen pozitívabb aurájú oktatóm lett. Mellette vissza tudtam ülni a volán mögé. A családi autó összetörése után abban sem voltam biztos, hogy tudnám folytatni... de eldöntöttem, hogy legalább a befizetett alapórákat megcsinálom, és ha végleg nem megy, abbahagyom.
Nem hagytam abba. A forgalmi vizsgán is megfeleltem (bukás nélkül). De a jogosítványom csak porosodik. Hiába érkezett meg, az új családi autóba nem merek beleülni. Legfeljebb 5 alkalommal vezettem, kb. 100 kilométernyit... És ennyi. Félek a vezetéstől. Félek, hogy újra kárt okozok. Hiába tanítottak meg azóta vezetni, és hiába bizonyítottam a vizsgán hogy tudok vezetni, bepánikolok, ha sofőrként autóba kell ülnöm.
Traumaként éltem meg a rosszul elsült, felelőtlen gyakorlást. Sose tettem kárt semmiben, erre pont szüleim autóját sikerült leselejteznem (ami végre ki volt fizetve...ex-devizás kocsi).
Nem tudom, hogy jöhetne meg a bátorságom. Hogy jönne vissza az önbizalmam. Szüleim nem hibáztattak a történtekért, pedig lehet jobb lett volna úgy. Most viszont tajtékzanak, amiért csak dísznek van a jogsim... De képtelen vagyok használni... Nem tudom, mit tehetnék ellene.
#98 - Farkas Lajos2016.03.30. 11:05
Kedves Ida!
Ahogy minden jelentősebb változásnál, így az Ön életforma-változásánál is fontos lehet, hogy ne kapkodjon az ember. Azt értem ezalatt, hogy időt kell adni mire letisztul, hogy pontosan mi lett más, pontosan mihez képest és pontosan mit is érdemes tenni. Erre bíztatom Önt is.
Ön nagyon helyesen elkezdte számbavenni, milyen lehetőségei vannak, és valamennyire az érzéseit. Azt javaslom, hogy ugyanezt a gondolatmenetet folytassa, csak részletesebben és kiterjesztve. Elsőként jó volna kibontania, hogy az aktív életvitele során milyen tevékenységeket is végzett, azok hogyan foglalták le a figyelmét, gondolatait, érzelmeit. Explicitté téve ezáltal, hogy pontosan hogyan alakult az élményvilága akkor. Hasonlóképp gondolhatná át, hogy jelenleg mi a helyzet. Mik maradtak el az iménti élményvilág összetevői közül, milyen releváns lehetőségei vannak a meglévő élethelyzetében, milyen újabb lehetőségek volnának megteremthetők, stb... Magyarán egy részletesebb, a múlt és jelen jelentésteli eltéréseinek racionális elemzése azért megnövelné az érdemi információt, amivel végül döntéseket hozhat, illetve aktivitásokat építhet be az életébe. Jellemzően mindennek megalapozott átgondolása időt kíván, az elmúlt és a jelenlegi élethelyzet kellő letisztulása miatt.
Példaként említhetem, hogy ha Ön esetleg irányító, vagy szervező tevékenységet végzett korábban, akkor érdemes lehet körülnézni, hogy a lakóhelyén, vagy elérhető helyszíneken milyen, az Ön számára érdekes lehetőségek vannak a civil, vagy hobbi területeken. Lehet-e becsatlakozni meglévőkhöz, esetleg lehet-e érdemes hiányzó közösségi, vagy egyéb tevékenységeket létrehozni?
Sok sikert kívánok és türelmet, hogy a valóban hasznosítható lehetőségek felbukkanhassanak a kérdés átgondolása során. Amennyiben további kérdése van, kérem keressen a személyes elérhetőségek valamelyikén!
#97 - Varga Andrásné2016.03.29. 15:32
Olyan helyzetben vagyok jelenleg,hogy pár hónapja nyugdijba mentem.és az aktiv élet hiánya miatt, most több a szabadidőm.Ez a helyzet nehézséget.Sok mindennel eltöltöttem az időmet aktiv helyzetemben is.most viszont komoly hiányérzetem van. Pestől 300 km re lakom,egy kis városban ahol nincs sok lehetőség. Kőltözhetnék Pestre is,de attól meg félek,mert nincs senki akivel egy kicsit körülnézhetnék.KIváncsian várom válaszát Ida.