#6 - Nikolett2011.10.09. 19:25
Nagyon szépen köszönöm a válaszát. Remélem még nem olyan súlyos a gond, mint amit én hiszek. Szeretnék olyan lenni, mint voltam, vidám, élettel teli, és persze felszedni néhány kilógrammot is a jelenlegi testsúlyomhoz, mert sajnos azzal is gondom volt már az utóbbi időben. Sokat fogytam a stressz és az pánikjaim miatt. Mégegyszer köszönöm a segítségét. Üdvözlettel: Nikolett
#5 - Farkas Lajos2011.10.09. 18:34
Kedves Nikolett!
A kérdésével kapcsolatban teljesen egyértelmű választ tudok adni. Mielőbb forduljon szakemberhez. Nem azért, mert olyan nagy volna a "katasztrófa", nehogy félreértse. Hanem pontosan azért, hogy ne is válhasson azzá. Még nem régi ez az állapot, amit leír. Ugyanakkor nagyon sok a bizonytalanság és kérdőjel Önben, jelentősen befolyásolva ezáltal a viselkedését. Ha nagyon sokáig tartja fenn ezt az "ijedős" állapotot, akkor előfordulhat, hogy akaratlanul tartósítja ezt, és "hozzászoktatja" az idegrendszerét, gondolkodását ahhoz, hogy ijedős legyen, bizonytalansággal járjon-keljen a világban, stb. Nem érdemes ezt megvárni, járjon utána mielőbb. Ha további kérdése van, kérem írjon mailt, vagy személyes üzenetet nekem, illetve hívjon fel. A bal oldali menüsor "Kapcsolat" dobozában találja az elérhetőségeimet.
Tisztelettel üdvözlöm!
#4 - Nikolett2011.10.09. 17:07
Kedves Doktor úr!
Szeretném a segítségét kérni abban hogy problémámmal forduljak-e személyesen segítséghez vagy próbáljam magam leküzdeni a gondjaim!!! Nekem tavaly szeptemberben tüdőgyulladásom volt, és kórházban kezeltek pár napig, mely következtében egyszer kellett nehézlégzés miatt ventolint alkalmaznom. Na most az a problémám, hogy miután kiengedtek a kórházból(Korányi tbc) a saját kórházam, ahova kerületileg tartozom kontroll vizsgálkatokra ott vettek át, és az utolsó előtti vizsgálaton azt állapították meg hogy aszthmás leszek. Én ebbe nem akartam belenyugodni, így az utolsó vizsgálat előtt máshol is megvizsgáltattam magam, és ott meg azt mondták nincs aszthmám. Na most a gond ott adódik, hogy az orvosom eltérített mindenféle sporttól és testmozgástól. Hanem sétákat és un. lufi fújogatásokat ajánlott. De sajnos ez engem annyira tönkretett, hogy azóta szorongásaim vannak, félek attól ha pl. a villamoshoz kell 2cm-t futnom megijedek hogy fulladhatok, a lépcső látványa is kikészít, de pláne az készít ki ha fel is megyek rajta. Szapora szívverés, idegesség . és pánik tör elő. Soha de soha nem voltak gondjaim semmivel sem, hogy nekem ilyesmiről kellett volna valaha írnom. Szórakozni jártam, step aerobickra jártam és ma már semmi kb egy éve. Borzasztó ez az érzés. És emellett még van 1-2 dolog ami még fogva tart agyilag. Tudom ez nem egyszerű eset amiről én írok, de tönkrement az életem olyan miatt, ami elkerülhető lett volna, ha engedtek volna mozogni, vagy sportolni, talán semmi bajom nem lenn, és nem félnék semmitől. Már nem tudom mit tehetnék. Kérem ha tud segíteni a tanácsaival, nagyon megköszönném.
Üdvözlettel:Nikolett
#3 - Farkas Lajos2011.10.02. 19:37
Kedves Margó!
Sajnos ez egy kicsit kevés információ, hogy jól értsem a helyzetet. Az első és legfontosabb dolog, feltárni, hogyan éli meg a kisfiú az iskolai, illetve kommunikációs helyzeteket. Mit érez, gondol közben. Azonban ennek az értő és kellően óvatos feltárása szakembert igényel, méghozzá gyermekpszichológiában jártas szakembert. Ha van az iskolában iskolapszichológus, akkor őt feltétlen javaslom megkeresni. Ha nincs, akkor pedig a területileg illetékes nevelési tanácsadóban tudnak segítséget kérni. Természetesen, amennyiben lehetőségeik engedik, magánrendelést is igénybe vehetnek.
Mindemellett, illetve amíg szakemberrel kapcsolatba kerülnek, a szülők nyugodt, természetes hangvételű kommunikációt folytassanak a gyerekkel, minnél többet. Ha ez zökkenőmentes, akkor lassan, kezdetben kisebb időtartamokra vonjanak be a kommunikációs helyzeteikbe egy-egy családon kívüli személyt is. Kezdetben annak kommunikálnia sem kell, csak jelen lenni. Később apránként megpróbálhat a bevont személy bekapcsolódni a kommunikációba.
A legfontosabb azonban, mielőbb szakemberrel konzultálni.
Tisztelettel üdvözlöm!
#2 - Margó2011.09.29. 10:09
Tiszteletem.Egy kérdésem lenne.Barátnőm kisfia most másodikos,és a családtagjain kívűl senkivel nem komunikál.Még az iskolába se.Mit tegyen?
#1 - Farkas Lajos2011.07.28. 21:15
Kedves Látogatók!
Tisztelettel üdvözlöm Önöket és hozzászólásukat üzenőfalamon! Megköszönöm, ha megtisztelnek a honlapot érintő véleményükkel.