#86 - Eszter és Emi2013.05.19. 19:59
Sziasztok! Mi két 11 éves lány vagyunk. Velünk együtt 6 vagyunk ovi óta barátok. Egy nap összevesztünk. Két csapatra verődtünk. Egy 4-esre, és egy 2-esre. Mi a 4-esben vagyunk. Építettünk egy bunkit mi 4-en a nyaralóknál. Nem voltunk olyan hangosak. De amikor a munka közepén voltunk jött egy német házaspár a nyaralójukhoz. Az autójukkal egész közel jöttek hozzánk. Nagyon megijedtünk. Néhány óra után haza ment mindenki. Másnap Emi és én (Eszter) meglátogattunk bunkinkat és le volt rombolva. Nádból építettük az egészet és nagyon sokat dolgoztunk rajta és nagyon jó is volt. Látszott, hogy emberek rombolták le. A náddarabok törmelékké lettek és a tartórudat is kikötözték. Mellettünk építettek egy másik bunkit ugyanakkor és ők elrejtették a bozótosba. Szerinted érdemes lenne visszaépíteni a miénket vagy inkább mi is egy elrejtett helyen építsük? Köszi előre is a válaszodat.
#85 - Annamária2013.04.05. 01:27
Tisztelt Doktor úr Én már írtam magának itt is és emailban is párszor. Én voltam az aki kiment élni Svájcba és babám is lett, most hazajöttem és rosszabb állapotban lettem mint valaha voltam, magam sem tudom mi zajlik bennem és körülöttem. Talán hagyni kéne hogy sodorjon az ár hogy nélkülem változzon most minden. Nemtudom csak gondolom hogy jobb lenne. egyik barátom azt a tanácsot adta, hogy ne gondoljak semmire tegyem a napi dolgaim és még valamivel foglaljam el magam és akkor a tudatalattim megoldja azt illetve azokat a problémáimat amiket én már a tudatommal nembirok. illetve a lelki gondjaimra választ ad. Hát nemtudom hogy ez valoban müködne e igyhát meg sem probáltam. Jo hogy a Hazámban vagyok de ugy érzem csak testileg mert a szivem lelkem nemtudom merre jár nemtalálom hogy hol hagytam csak egy üres ember járkál itt Magyar földön igy érzem magam jelenleg. üdvözlettel: Annamária
#84 - Farkas Lajos2012.12.17. 12:01
Kedves Marianna!
Sajnos így látatlanban kevés dolgot tudok Önnek mondani. Azt javaslom, hogy próbáljon tanácsot kérni az édesanyja, vagy az Ön saját kezelőorvosától. Azért tőlük, mert ők személyesen ismerik legalább egyiküket. Így valamelyest tisztában lehetnek a tényleges jelenségekkel. Ha lehetőség van rá, hasznos volna együtt elmenniük valamelyik orvoshoz, és együtt említeni neki a problémákat. Így mindketten kifejthetnék érzéseiket és gondolataikat, amiáltal az orvos pontosabb tanácsot adhatna. Javaslom továbbá Önnek is, hogy keresse fel a területileg illetékes Családsegítő Központot és kérjen tanácsot ezügyben. Talán tudnak hasznos gondolatotokkal szolgálni, és oda is be tudnak fáradni akár mindketten, ha tudják Önöket fogadni. AZért volna fontos szakemberekkel találkozniuk a kérdése kapcsán, mert az egymás közt fennálló kommunikációs és egyéb feszültségek feloldása gyakran kíván szakirányú segítséget. Remélem, ezek alapján sikerül megnyugtató megoldást találnia.
Tisztelettel üdvözlöm.
#83 - Farkas Lajos2012.12.17. 11:46
Kedves Petra!
Az Ön helyzete valóban sok nehézséggel és bizonytalansággal van tele. Most a legfontosabb, hogy valamelyest rendezze magában a gondolatait és indulatait. Szánjon erre pár napot. Alaposan gondolja végig az egészet, akár le ís írhatja magának, amiket gondol. A legjobb volna, ha valami olyan emberrel tudná ezt végiggondolni, akiben bízik és aki képes racionálisan gondolkodni. Szóbajöhet esetleg az édesanyja. Ajánlom figyelmébe továbbá a lakhelyéhez tartozó Családsegítő Központ felkeresését. Ott szakemberek dolgoznak és ingyen igénybevehető a szolgáltatásuk. Szerintem keresse fel őket, akárhogy is alakulnak a dolgok. Hasznát láthatja a tanácsaiknak.
A kapcsolata, amiről ír, kívülről nagyon problémásnak látszik. A fizikai, vagy egyéb agresszió senki számára nem megengedett, senkinek nincs joga hozzá. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetek részese volt. Fontos lehet azon is elgondolkodnia, hogy egy életvezetés során, hosszú távon mi fontosabb: a szenvedély minden más nélkül, vagy a tisztesség, kitartás, megbízhatóság és szeretet. Különösen átgondolandó mindez egy gyermek felnevelése kapcsán.
Sok átgondolnivalója van tehát. Keresse fel édesanyját és a Családsegítő Központot. Őszintén remélem, hogy ha a lehetőségekhez képest higgadtan sikerül átgondolnia a helyzetét, a lehető legkedvezőbb irányba tud dönteni és elindulni, a helyzet megoldását tekintve.
Tisztelettel üdvözlöm.
#82 - Gyimóthy Marianna2012.12.14. 17:28
Az édesanyám rekurens depresszióban szenved én skizopen vagyok.Folyton aggódik telefonálgat mindenen idegesíti magát gyűlölködik,testvéreivel rossz a kapcsolata.Hogyan lehet rajta segíteni?
#81 - Ptra182012.12.14. 13:05
Jónapot kivánok doktor úr.
v.petra vagyok és csak 18 éves de szükségem lenne a tanácsaira , más ugysem értheti meg azt ami bennem zajlik , sokan azt mondják hogy csak egy kamasz majd el mulik . De ez soha nem mulki el . Nem tudom mit tegyek 2éve voltunk együtt a barátommal ,eleinte minden szép volt de meg h*lyült és szörnyü lett a kapcsolatunk folyton megver ,nagyon durván (részletezni nem szeretném hogy mennyire , de egy példát irok rá a hajamnál fogva ráncigált a földre lökött a fejemet a padlóba verte és ahogy a földön feküdtem vérzö fejjel elkezdett rugdosni , eltörte pár bordámat , és ezt csak azért tette mert elpakoltam a cigiét és nem találtam meg . Ez csak egy aprobb dolog volt töle .de nem csak testileg bántott szavakkal is 160 cm vagyok és 60 kg mindenki azt mondja nem vagyok kövér de az exemnek nem feleltem meg föleg ha részeg volt folytón bántott hogy undoritó vagyok meg sok minden mást is mond , addig bántott mig anorexiás lettem a folytonos hánytatás meg nem evéstöl nagyon le fogytam és mig igysem feleltem meg neki. Nem tudom mért de nem birom utálni bármit tesz ,tett én még igy is szeretem .. nem vagyok normális tudom .És most jön a lényeg 12.11 én dobott ki elköltöztem töle, aznap b*nkó volt velem , másnap meg már megint mondta a szokásos szöveget szeret és meg változik de nem tudom mit higgyek. :`( 2-3 nap elteltével megtudtam gyereket várok , nem voltak látható nyomai ,és már nem tudom elvetetni a babát , elmondtam neki és megint kedveskedik ugy csinál mint ha semmi sem történt volna . Nem tudom mit tegyek vissza menyjek hozzá a gyerek miadt, vagy ne ?? félek hogy bántaná a babát vagy engem ... De a gyerek nem tehet semmiröl apára lessz majd szüksége, én is apa nélkül nöttem fel és nagyon fájt hogy apám soha nem törödött velem és azt szerette volna hogy soha ne szülessek meg de az anyukám meg tartott sokszor meg verte hogy meg haljak anyu hasába , de szerencsére élek . mondjuk néha bánom , és nem értem mért kéne élnem .? sokszor meg probáltam ölni magam ,de mindig meg mentettek sajna . De hogy miért ??
Elvagyok keseredve , és nem tudom mit tegyek kérem segitsen. kösszönettel Petra
#80 - Farkas Lajos2012.12.11. 16:40
Kedves Melinda!
Sajnálom, hogy ennyi ideje nincs kézzelfogható válasza a tapasztalataira és a belőlük fakadó kérdéseire. Azért is sajnálom, mert ezek a tünetek jól azonosítható állapotokhoz tartoznak, amelyekre létezik is megfelelő kezelési mód. Persze az ember nagyon összetett lény, így csak alapos vizsgálat alapján lehet és kell elkezdeni a kezelést, és a várható időtartam is csak így lesz igazán jósolható. Én arra bíztatom, hogy törekedjen továbbra is utánajárni ezeknek a dolgoknak. Fontos kideríteni, hogy mi okozza ezeket a szorongásos problémákat, és hogy miként lehet oldani őket. Hangsúlyozom, hogy ez lehetséges.
Nagy általánosságban az emberek önképe/önelvárása és valamilyen aktuális élethelyzet, illetve jellemző vélt, vagy valós eltérése szokta elindítani az ilyen állapotokat. Ugyanakkor számos más kiváltó ok is lehet, és ezek csak a kiváltóokok. A személyiség sok szintjére kiterjedően húzódhatnak meg mindennek háttérokai. Nagyon egyedi módon zajlanak ezek a folyamatok, az adott emberre jellemzően. Így nincs értelme a kérdése kapcsán tovább általánosítani. Egyéni vizsgálatra bíztatom tehát, ahogy említettem.
Amennyiben további kérdései vannak, kérem keressen a személyes elérhetőségeim valamelyikén (kapcsolat menüpont).
Tisztelettel üdvözlöm!
#79 - Melinda2012.11.27. 18:23
Tisztelt Doktorúr !
nemtudom lassan már , hogy kihez is kéne fordulnom .. 7hónapja autokázás közben rámjött egyfajta roham ami azt takarja , hogy hirtelen assem tudtam , hogy hol vagyok , szivdobogás érzés kapott el majd egy 10 másodperc mulva elmúlt. rá egy órára megint elkapott viszont akkor annyira nagy zavartsággal eggyütt , hogy azóta elsem múlt teljesen . Vártam hetekig hátha jobbanleszek de sajnos egyre rosszabb lett szorongás , hangulatváltozások , rosszkedv a depresszióhoz hasonló tünetek következtek majd szinte mindenapos sirás is elkapott . Elmentem pszichologushoz de nem tudott rendes öszképet adni a problémámra hiszen nincs rossz életem néhány dolgot azért okolhatnák ez miatt mint pl. a nagymamám halála vagy , hogy tudatmodositó szereket is használtam egy ideig de azokat már régen abbahagytam . 19 éves vagyok. Mostmár annyira nem vészes a dolog viszont még mindig rám -rám törnek ezek a szorongások és hangulatzavarok ,zavartság . Pályakezdö vagyok munkahelyem még nincs és kissé félekis , hogy ezzel a dologgal menni fog-e . Mielöbbi válaszát várom ! köszönöm !!!
#78 - angel2012.11.22. 16:28
Hàlàsan köszönöm vàlaszàt!
Minden jót kîvànok!
#77 - Farkas Lajos2012.11.21. 22:26
Kedves Angel!
Sajnos valóban nagyon nehéz helyzetről ír. A pénztlelenség és a velejáró kiszolgáltatottság embertpróbáló élethelyzet.
Az első dolga legyen, hogy a területileg illetékes ideggondozóba, vagy pszichiáriára elmennek. Ott vélhetően minimum gyógyszeres támogatást kap, ami jelentősen erősítheti édesanyja teherbíró képességét. Amennyi mód van rá, igyekezzenek apróságokban, hétköznapi dolgokban feladatokat adni neki nap mint nap. Ha lehet, ne maradjon túl sokat egyedül, ugyanakkor zaklatásba se forduljon a gondoskodás.
Feltétlenül járjon vissza rendszeresen a pszichiáterhez. Legyen ez nagyon fontos dolog mindannyiuk számára, akkor remélhetőleg ő is elfogadja ezt fontosnak. Ott a gyógyszeren kívül tanácsokat, iránymutatásokat is kap, és szakember szeme elé kerül rendszeresen. Utóbbi azért fontos, mert észreveszik, ha nagyobb baj van és beutalják kórházi ellátásra, vagy más, szükséges vizsgálatokra. Mindent tegyen meg azért, hogy rendszeresen járjon a pszichiáterhez.
Kitartást és mielőbbi rendeződését kívánom nehéz helyzetüknek.
Tisztelettel üdvözlöm.