#46 - Farkas Lajos2012.01.29. 21:41
Kedves Noémi!
Azt hiszem a gyógyszerelhagyásnak ez a módja, semmiképp nem támogatható, sőt veszélyes. Én azt javaslom Önnek, hogy nagyon hamar vegye fel a kapcsolatot azzal a pszichiáterrel, aki felírta Önnek a gyógyszereket. Kérje segítségét a gyógyszerek elhagyásában, és mondja el neki feltétlenül azt is, miért szeretné abbahagyni a szedésüket. Meglehet, tud olyan javaslattal szolgálni, ami Önnek is jobban megfelel, illetve pontosan meg tudja Önnek mondani, milyen ütemezésben érdemes abbahagynia a gyógyszerszedést.
A hirtelen elhagyás egyszerűn szabálytalan, helytelen módszer. Ha megfelelően, fokozatosan történik a gyógyszerek elhagyása, akkor nem kell elvonási tünetektől félni. Hirtelen elhagyásnál viszont negyon kellemetlen, és időnként nehezen múló problémák merülhetnek fel. Nem szabad! hirtelen elhagyni a gyógyszert, és különösen nem saját szakállára. Az orvosi konzultáció és felügylet fontos.
Azt pedig nem értem, hogy a sógora milyen jogon veszi el az Ön gyógyszerét. Erre senkinek nincs jogosultsága, ez jogilag is szankcionálható, durva beavatkozás az Ön életébe. Mégegyszer mondom veszélyes így, mielőbb vegye fel a kapcsolatot a pszichiáterével, és kérje tanácsát/segítségét a gyógyszerezési problémák megoldásában.
Tisztelettel üdvözlöm!
#44 - Farkas Lajos2012.01.29. 21:32
Kedves Liliom!
Levélben megírtam Önnek, milyen megoldások lehetségesek vidékiként az Ön számára.
#45 - Farkas Lajos2012.01.29. 21:32
Kedves Edina!
Köszönöm megtisztelő véleményét, örömmel tölt el, hogy nyugalmat és információt talált ezen a honlapon. Készséggel állok további rendelkezésére, személyesen is.
#43 - Csinos Noémi2012.01.26. 22:13
Kedves Dr Úr!Lassan 4 évig szedtem Rivotrilt és citopramot és most lessz a 4.dik nap hogy nem szedem.Borzasztó elvonási tüneteim vannak.Nyelvzsibbadás,Öntudatlanság állandó halál érzet,fulladás,szívszorítás,étvágytalanság,gondolkodás korlátok,test remegés,szédülés,idegösszeroppanás, érzéseim vannak.Olyan is van mint ha nem is én lennék hanem valaki más lenne a szervezetemben és irányítana.Előjön olyan is hogy azt érzem mint ha az agyam leállna.Nagyon gyengének fáradtnak érzem magamat de nem akarok gyógyszereken élni sógorom elvette tőlem a gyógyszereket így hát egyik napról a másikra teszem le de félek nagyon.
#42 - Edina2012.01.26. 21:38
Kedves Doktor Úr
Köszönöm szépen, hogy áldozott rám idejéből, és válaszolt soraimra. Ha megengedi konkrétabb problémáimmal megkeresem Önt email-ben is, mert nem tudom azokat közszemlére tenni itt. A véleményemet honlapjáról viszont szívesen … tartalmasnak, könnyen áttekinthetőnek, szolidan szépnek és megnyugtatónak találom.
Tisztelettel: Edina
#41 - Liliom2012.01.25. 13:10
Tiszteltt doktor ur.
Nagyon szivesen találkoznék önnel ,de sajnos vidéki vagyok. Kérem legyen olyan kedves ,irásban válaszolni a kérdéseimre . Kültem önnek citromail. Várom válaszát .Köszönettel és tisztelettel Liliom
#40 - Farkas Lajos2012.01.25. 10:35
Kedves Liliom!
A kérdéseit értem, azonban olyan számosak, hogy ezt írásban nem tudom kifejteni. Ha gondolja, kérjen időpontot tőlem, legyen kedves.
Javaslom, hogy olvassa el az előző, Hajnalkának írt válaszomat is, mert abban szerepelnek olyan általános szempontok, amelyek valamelyest az Ön helyzetéhez is kapcsolhatók.
A férje bizalmát, illetve az Önök közös élete iránti közös bizalmukat talán azzal segítheti a legjobban, ha valóban nem foglalkozik állandóan a volt, külső kapcsolatával. Hanem túllép azon és a saját, illetve közös életükkal kapcsolatos teendőkre, történésekre, kérdésekre figyel inkább. A férjére és önmagára.
Amennyiben boldog szeretne lenni a férjéval és boldoggá tenni őt, akkor keresse a boldogságot a közös életükben és élje meg azt. Ha önmagában valóban stabilizálni tudja az örömet ebben a házasságban, akkor már talán külön nem is kell győzködni a férjét a bizalom kapcsán. Ha a férjéban van nyitottság a közös életük iránt, az öröm a legjobb ezköz a nyugalomhoz.
Tisztelettel üdvözlöm.
#39 - Farkas Lajos2012.01.25. 10:19
Kedves Hajnalka!
A bejegyzése hosszából is érzékelhető, hogy az Ön által felvetett probléma, vagy kérdéskör összetett, így ki sem bontható rendesen ezek közt a keretek közt.
Nagyon egyetértek azzal, hogy találkozzunk személyesen. Úgy valóban végig lehet menni az összes érintett szemponton. Kérem keressen telefonon, vagy mailen.
Most pár megjegyzést tudok tenni. Az egyik, hogy ebben helyzetben, amit leír, a szerelmi hármasok/négyesek jellemző problémája rajzolódik ki. Tudniillik, hogy létezik egy család, annak jellemző kötöttségeivel praktikus és érzelmi téren egyaránt, valamint érkezik egy emellett is elragadó külső hatás, egy szerelem. Általában felvetődik a "na most mi legyen?" kérdése. Persze a tényleges történések teljesen egyediek, ezért is fontos a megértéshez az egyedi eset és résztvevők pontos feltárása. Azonban van egy jellemző alakulás, miszerint a családban maradnak az emberek, különösen ha gyerek is van. Miért alakul ez így, amikor így alakul? Például azért, mert egy család történettel bír. A benne lévők egész életét szimbolizálja. Minden törekvésüket, reményüket, eredményüket, elért boldogságukat. Sokszor ez hosszú évek története és kerete. Az új kapcsolat azonban definitíve rövid történettel bír. Nincs arányban a kettő súlya. Ez kevéssé tudatos jellemzően az érintettekben, azonban gyakran hat. Az új kapcsolat ilyen esetekben vélhetően kellő stabilizálódás után válhat praktikusan is alternatívává. Ilyen esetek alatt azt értem, hogy magától nem történik meg a családból való kilépés.
A másik szempont az anyagiak. Számos családban egyszerűen öngyilkosság a válás. A házastársak nehézségek mellett is gyakran inkább azzal próbálkoznak, hogy valahogy menedzseljék a közös életüket.
A harmadik a gyerekek. Igaza van abban, hogy sokszor jobb, ha új életet tudnak kezdeni a házastársak. Azonban sokszor ez rosszul sikerül és a gyerekek a korábbi problémás, de kiszámítható és bizonyos szempontból stabil kerethez képest rosszabb pszichoszociális kontextusba kerülnek. Sajnos nem egyértelműen a válás a jobb ebből a szempontból. Abban is igaza van, hogy ilyen komoly problémákat fontos volna egy családnak valahogy feloldania és a jól megoldott különválás egy tényleges megoldás lehet.
Tehát egy ilyen helyzet mindig, minden résztvevő számára komoly megterhelést jelent. A megoldás sokszor szövevényes. Nyilván indulatok és érzelmi viharok kísérik. Általános tanácsként valószínűleg itt is hasznos lehet, hogy érdemes nem minősíteni a másikat, illetve a többi érintettet. A megértést jellemzően nehezíti ez. Az jellemző szokott lenni (általánosságban), hogy a működő és hiteles kommunikáció, a fenntartott és működtetett kapcsolat minősíti önmagát és perspektivikusságát. Magyarul kiderül, hogy milyen élet élhető valóban. Milyen élet az, ami igazi motivációt jelenthet az érintetteknek. Vélhetően a cselekvés is megjelenik ekkor. Talán ahogy általában is, ilyen esetben is előnyére válik a helyzetnek, bizonyos mértékű higgadtság.
Tisztelettel üdvözlöm és várom jelentkezését.
#38 - Farkas Lajos2012.01.25. 09:47
Kedves Edina!
Megtisztel soraival. Természetesen van kiút. Mert a képzelet gyors, gyönyörű és érzékeny birodalmára valóban könnyű rászokni. Annál keservesebb lemondani róla. Jó szót használ, csapdába ejtheti magát ezzel az ember.
A kiút tulajdonképpen nem jelent mást, mint egyrészt hozzászoktatni a lelkét a valóság másságához. Nem feltétlenül rosszabb ez, de jellemzően tényleg más. Másrészt nekilátni felfedezni a valóságot. Önmagát és a külvilágot tekintve egyaránt. Ha nem rohan ezzel, akkor szépen felfejtheti, miben és hogyan királynő Ön a valós életében. Hogyan gyors és érzékeny a kapcsolódás a valóság dolgai között. És hogyan gyönyörű, ami elsőre olyan idegennek tűnt.
Az nem feltétlen számít, hogy leélt már sok évet a valóságban. Az a kérdés, mennyire fedezte fel azt, és benne önmagát.
Tisztelettel üdvözlöm.
#37 - Liliom2012.01.24. 21:04
Tiszteltt doktor ur! Szeretném a segitségét kérni,hogy a velem tőrténteket megtudjam érteni,és végre megtudjak lelkileg nyugodni. 25 éve vagyok házas ,és két hónapja ért véget egy 7 éves házassagon kivüli kapcsolatom. Az ur akivel viszonyom volt szintén 25 éve nós. Azért szakitot velem,mert mondvan hogy a vállakozásat akarja renbe hozni,egyedül akar maradni,es én hátraltatom az előrejutásban.a kapcsolatunk utolso évben mar a sexet is elvette tőllem,a beszélgetéseink,és a találkozasaink řövidültek,és ha rákérdetem miert,csak a fáradságra hivatkozott. Érztem én hogy valami megváltozott,de minden kérdésem falnak ütkőzóőtt. Egészen tavaly novemberig mig egy csunya veszekedés,es pofoszkodás utan ,elmondta hogy már nem szeret. Kérdeztem hogy miért?van_e valakije,de meg akkor is tagadott. Aztan én haza mentem ,és otthol felhivott egy nő ,hogy őaz én barátomnak az uj kedvese,és miatta elvállik ,összefognak kóltózni,és ha nem hagyom békén az urat,elmond mindent a férjemnek.eze utan szembesitettem az urat,akkor már bevalott mindent. ÉN sértetségemben,felhivtam a feleségét(mi ismerjúk egymast) közölve szegényel hogy engem egy. Nó zaklat ,hogy hadjam békén a baratjat. Nem részletezem ,csak annyit mondott sejtette ,hogy van a férjenek valakije,de nem ezt adta meg otthol indoknak a váláshoz. ÉN ezek után otthol mindet elmondtam a férjemnek,talan kétségbesémben,talan kicsit tartva a fenyegetéstöl,de inkabb töllem öszinten ,mit attol a nötöl elferditve a dolgot. Persze a férjem első megdőbbenésben gondolkodni sem tudott,de sem szóval,sem tetleg nem bánott,és elválni sem akar. Ézért nagyon tisztelem. Aztan egy átbeszélgetett, éjszaka utan uj alapokra helyeztűk a házasságunk ,es mindent megteszünk hogy boldogok lehessünk együtt. Doktor ur a kerdéseim a kővetkezök: a külsö kapcsolatombol kapott mély sebeket,a becsapást,az árulást,a megszégyenitest hogyan tudom ugy feldolgozni ,hogy ne ezzel foglalkozzam mindig?hogyan lehet az hogy valaki hazugsággal,gyáván akar kiilépni egy kapcsolatbol,ezernyi kérdést hagyva maga utana ami nekem faj. ? A kérdéseim másik része arra vonatkozik,hogyan tudom a férjem bizalmat ujbol a magaménak tudni,es bebizonyitani hogy érdemes vagyok arra hogy ujbol bizzon bennem. Mert bár azt mondja hogy ugy bizik mint régen,tudom ,és érzem azért tórést okoztam neki. Es a leki ismeret furdalásat is szeretnem enyhiteni,hiszen magat okolja azert mert én máhol kerestem a boldogságom,holott ezt az egész szamársagot csak magamnak köszöhetem. Nekem most a férjem ,es az én leki nyugalmam a legfontosabb.ebben kérem a segitségét. Várom válaszát. Üdvözlettel Liliom