#36 - Hajnalka2012.01.24. 18:33
*Önnel
#35 - Hajnalka2012.01.24. 18:27
Kedves Lajos!
Elsősorban leszögezném, hogy a lenti problémámra nem megoldást keresek, mindössze szeretnék néhány kérdésemre választ kapni egy hozzáértő "tollából".
Vázolnám a történteket: 26 éves, másfél éve házas nő vagyok. Párommal 15 évesen ismerkedtem meg, az első szerelmem volt, és 11 évig az egyetlen. Külső szemmel azt lehet mondani rólunk, hogy mi vagyunk a tökéletes pár - ám ez koránt sincs így. A kapcsolatunk az én részemről igen hullámzó, hol jó, hol nem. Talán mert túl különlegesek az elvárásaim férjemmel kapcsolatban, folyton elégedetlen vagyok, ez meglátszik a mindennapjaimon. Azonban történt még valami: 4 hónapja találkozgattam egy másik férfivel (nevezzük L.-nek), aki szintén házas, sőt - helyzetünket megnehezítendő - 2 gyermek apja. Róluk érdemes tudni, hogy amikor a második, (fiú)gyermek megszületett, a felesége teljesen elhidegült L.-től, elfeledkezett mindennemű házastársi kötelezettségéről, úgy mint a szex, a főzés, a családban történő mindennapi kommunikáció. Ezt új partnerem nagyon nehezen viselte, így kölcsönösen egymásnál találtunk vígaszt. A 4 hónap során elmondhatatlanul egymásba szerettünk, és szép lassan elkezdtünk tervezgetni, miként fogjuk majd elkezdeni felépíteni közös életünket. Ám ekkor következik a kis történetem csattanója: a feleség megtalálta egyik chat beszélgetésünk apró részletét, amellyel elindult a lavina. Náluk botrány, nálam rengeteg stressz és félelem. Nem tartom magam egy ostoba nőnek, valahol mindig tudtam, hogy nem lesz elég "tökös" ahhoz, hogy lépjen. Napokig váratott, a türelmemet és a bizalmamat kérte, valamint időt, hogy átgondolja, pontosan mit kellene tennie. Természetesen néhány napot adtam neki, én reménnyel tele vártam, sírtam, féltem, közben reményt adott, majd el is vette, és mindezt felváltva majd` egy héten keresztül. Aztán persze eljött az ítélethirdetés napja, feltételezem, hogy a Tisztelt Olvasók sem fognak meglepődni: igen, a feleséggel marad. Mindezt azért írtam le ilyen hosszan, mert rengeteg kérdésemre csak logikátlan, nem használható érveket kaptam. Talán naivnak fogok tűnni, de tudom, hogy szeret engem. Illetve tudom, hogy engem szeret. Azzal magyarázta döntését, hogy nem tudna a gyermekei szemébe nézni, ha most, a lebukás után egyszer csak lelépne a másik nővel. Ez persze érthető, hisz igenis a gyerek legyen az első. De Doktor Úr, javítson ki, ha tévedek, de a gyermekek megérzik, ha anya és apa bajban vannak. Hisz olyan "radarokkal" rendelkeznek, hogy azt gondolom, néhány esetben bizony a válás indokoltabb, mint a hidegháború.
Ezalatt a 4 hónap alatt rengeteg csodás élménnyel gazdagodtunk, s habár az Ő nevében nem szeretnék beszélni, ez a sok csodás élmény számomra a szeretni, és a szeretve lenni újratanulása volt. Mert rendkívül mély, szoros kapcsolat alakult ki köztünk ilyen csekély idő alatt is. Szeretem Őt, és én ismerem a képességeim, tudom, hogy mi az, amit megtennék érte. Képes lettem volna kiszállni úgy a házasságomból érte, hogy a férjem minden méltóságát megőrizzem, meg tudtam volna magam értetni vele, hisz a végtelenségig racionális ember. Tudja, én azt gondolom, hogy amíg én terveztem, addig addig L., új szerelmem csak álmodozott a jobb életről velem, de amíg nem volt kockázat, addig könnyebb volt 2 végén égetni a gyertyát. S most, hogy változtathatott volna, megfutamodott, és gyáva módon a gyermekeivel takarózik. Hangsúlyozom, nagyon fontos, hogy a szülőnek minden előtt álljon a gyermeke, de a saját boldogságunkról sem szabad semiképp lemondani. Most, hogy L. lebukott, a felesége közölte, hogy ellenőrizni fogja Őt, részletes telefonszámlát kér hívásrészletezővel, etc. Kérdem én, milyen házasság lesz ez hosszútávon? Azt gondolom, hogy ez még jobban elmérgesíti kapcsolatukat, a bizalom odaveszett, ezután majd a kételkedés és a feszültség marad számukra.
Bocsánat, amiért ilyen hosszan taglaltam a történteket, de szeretném tudni, hogy Ön, mint szakember, mit gondol erről. Most nagyon nehéz nekem, mert én szeretem ezt a férfit, minden bizalmat megadtam neki, és nem tudom, hogy becsapva érezzem magam, vagy szánalmat, sajnálatot érezzek iránta? Fontos számomra L. boldogsága, és - mint azt számtalanszor elmondta - én tudom, hogy boldoggá tudnám tenni. Kérem, hogy mondja el, mit lát ebben a történetben, hogy vajon mi lehet valójában L. fejében, mert szomorú vagyok, és muszáj megértenem Őt!
Hálásan köszönöm, hogy megtisztel figyelmével, s ha úgy látja jónak, szívesen találkoznék Önnek személyesen is.
Minden jót kívánok! Hajnalka
#34 - Edina2012.01.24. 14:16
Tisztelt Doktor Úr!
Csapdába ejtettem magamat. Ön szerint van kiút?
33 éves vagyok és amióta az eszemet tudom, önmagamat keresem és elemzem, valamint próbálom elhelyezni a világban, sajnos sikertelenül. Mindig kívülálló voltam és valahogy élveztem is ezt a keserédes magányt. Képzeletem úrnőjeként felépítettem saját kis birodalmam, ahol kedvemre elmélkedhettem, ábrándozhattam. Ezzel párhuzamosan a valóság egyre sivárabb lett, ahol én is csak egy voltam a sok közül, amit képtelen voltam elviselni. Eltávolodtam a világtól, az emberektől. Kétségbeesve kerestem magamat, az idő meg csak folyt nélkülem. Hosszú évek teltek el mire rájöttem, hogy a világ, amit teremtettem hasztalan illúzió. S mint ilyen, pillanatok alatt szertefoszlott, én meg ott álltam pőrén, bénultan, egymagam. A semmiben vagyok. Eláraszt. Elvesztem.
Köszönöm, hogy meghallgatott: Edina
#33 - Farkas Lajos2012.01.18. 22:54
Kedves Mónika!
Sajnos keveset tudok segíteni, mert ebben a pár mondatban egy egész életet sűrített össze, így nehéz reagálni rá. Kicsit nehezen is érteni az írását.
Ha jól értem, az egyik fő gondja, hogy amit a partnere tesz, azt hogyan értelmezze. Szerintem nagyon hasznos lenne Önnek, hogy elolvasna egy-két ismeretterjesztő könyvet, amelyek a férfiakről és a nőkről szólnak. Abból megtudhat sok hasznosat, hogy mit mért tesznek általában a férfiak, vajon mi jár a fejükben, hogyan lehet könnyebben szót érteni a férfiakkal, ilyesmik. Valószínűleg érdekesnek találná az ilyen könyveket. Több is van, menjen be egy könyvesboltba és válasszon magának egyet. Ha növeli az ismereteit ezekről a dolgokról, valószínűleg nyugodtabban tekint majd a partnere viselkedésére is.
A másik probléma a lehangoltság és elkeseredtség érzése, amit említ. Ha ezek gyakran vannak, vagy tartósak, akkor feltétlenül menjen el a körzeti orvosához, és kérdezze meg, hova menjen, hogy pszichiáterrel tudjon beszélni. Ha a vizsgálatok után szükségesnek tartják, esetleg gyógyszert írnak fel, amitől nem kell tartania. Pszichoterápiás kezelésekre is szüksége lehet. Tehát ha erősek, vagy gyakoriak, vagy sokáig tartanak az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai, ne várjon semmire. Mielőbb beszéljen egy pszichiáterrel.
Ha további kérdése van, kérem keressen emailben, vagy telefonon.
Tisztelettel üdvözlöm.
#32 - Mónika2012.01.18. 21:47
Tisztelem Farkas Lajos
Lenne egy kérésem nekem mindig voltak problémáim a kapcsolatommal hogy meg csal vagy el hagy mindig aszt hiszem de a párom a nap 24 órád velem tődi és csak beszélket aszt mondja de én nem hiszem el és félek hogy el hagy és egyetül maradok úgyis nincs velem senki és sok csalódás érd ez mijein betegség mert nekem aszt mondták hogy lelki beteg vagyok Én mindig az öngyilkosságra gondolok de ara sincs erőm meg tenni. Remélem tud sekideni
Köszönöm szépen
#31 - Farkas Lajos2012.01.17. 09:37
Kedves Annamária!
Megértem, hogy fáradt. Mégis, engedje meg, hogy nagyon komolyan bíztassam. Néha sokat kell jönni-menni, próbálkozni, mire megtalálja az ember az utat. Tudja nagyon bonyolult valamik vagyunk mi emberek. Így nem mindig vannak gyors és pontos válaszok az életünk kérdéseire. De egy idő után meglelhetők mégis. Nagyon fontos, hogy tudjon erről a fáradtságról, mint sokszor a keresés természetes velejárójáról.
A másik, kevésbé átalános gondolatom a kérdése kapcsán, hogy Önnek feltétlenül KOMMUNIKÁLNIA fontos. Fenntartania a kommunikációt emberekkel, ismerősökkel, és kifejezetten előnyös volna, egy stabilan elérhető szakemberrel. Az ön problémájának egyik kulcsa, hogy feltétlen fennmaradjon a rendszeres és őszinte kommunikáció. Nagyon sokat nyer vele, ha ezt megvalósítja.
További részletek kapcsán kérem keressen telefonon, illetve emailen!
Tisztelettel üdvözlöm.
#30 - Farkas Lajos2012.01.17. 09:23
Kedves Viktória!
A pánik zavarnak nagyon következetes és meglehetősen jól definiálható terápiás menete van. Az egyik lényegi feltétele az adott egyénhez való illesztése. Az egyénhez úgy lehet illeszteni, ha résztvesz a közös gondolkodásban és a pontos, egyedi diagnózis felállításában, hozzáértő szakemberrel. Ezért ha már egyértelmű a probléma jellege, akkor az első javaslatom, hogy mielőbb kezdje el a terápiáját, nem érdemes várni. Keressen meg engem időpontért, vagy a lakhelyéhez tartozó TB-s kezelőhelyet.
A másik javaslatom az aktivitás. Tegye a dolgait, csinálja az életét, ha nehéz is idönként belekezdeni. Találjon szabadidős aktivitásokat is magának. Ha lehet, legyen köztük testmozgással kapcsolatos.
Ha további kérdése van, kérem keressen telefonon, vagy mailen.
Tisztelettel üdvözlöm.
#29 - Bárdos Annamaria2012.01.16. 18:40
udvozletem a segitseget kerem ha lehet szorongasos depresszioval kuzdok eddig azt hittek panikbeteg vagyok.minden orvos mast mond es kiserleteznek velem nem nagyon birom mar elvagyok faradva nagyon.
#28 - Viktória2012.01.16. 15:53
Tisztelt Farkas Lajos
Szeretném a segítségét kérni. Tavaly decemberben kiderült, hogy pánik beteg vagyok, és sajnos nagyon megvisel lelkileg. Szeretnék kigyogyúlni belőle. De nem tudom, hogy hogyan, szeretném visszakapni régi önmagam. Ezért kérem az Ön tanácsát.
Köszönettel: Viktória
#27 - Farkas Lajos2012.01.08. 08:50
Kedves Annamária!
Tudja, amikor pszichológussal beszélget, pszichológusnál van, az egy picit más, mint általában. Nagyon hasonló sok dologban, de picit más. Például abban, hogy a pszichológusnál sok mindent lehet, amit az életben nem olyan egyszerű. Mert ott felkészült a szakember arra, ami az emberi kommuikációban előfordul, és természetes számára bármilyen emberi megnyilvánulás. Felkészült a csöndre, a kérdésekre, a fájdalomra, jóra, s mindenre még, amit az ember érezni, gondolni bír. És partner tud lenni mindebben. Ez a hivatása.
Azt javaslom tehát a kérdésére, hogy a legjobb, ha személyesen találkozunk. Nem baj, ha nehezen beszél. Semmi nem baj. Ha jól csináljuk, hamar el tudjuk érni a közvetlenebb beszélgetések lehetőségét.
Fontos tudnia és értenie azonban, hogy mindig az Ön teljes szabadságában áll eldönteni, hogy mit, milyen módon fejez ki, mesél el. Így nyugodtan írhat levelet is, ha e mellett dönt. Akkor is megteheti, ha én a személyes találkozást tartom optimálisnak. Várom valamilyen formában a jelentkezését.
Tisztelettel üdvözlöm.