#26 - Annamária2012.01.07. 23:18
Tisztelt Doktor úr! Azt szeretném elsősorban kérdezni hogy lehetséges e emailban írni magának a problémámról? Mert nem szeretném ha mindenki elolvasná a közös üzenőfalon. Vagy esetleg érdemesebb elmenni magához bár lehet elsőre meg sem tudnék szólalni mert igazán én soha nem tudtam beszélni senkinek a gondjaimról lehet jobb lenne ha leírnám azután mennék el magához? a választ előre is köszönöm! Annamária.
#25 - Farkas Lajos2012.01.07. 16:57
Kedves Veronika!
Mindannyiunkat, akik olvassuk ezt az oldalt, megtisztel a részletes problémaleírásával.
Első kérdésére reagálva azt tudom mondani, hogy igen, lehet ez még rosszabb. Amiatt elsősorban, mert a résztvevők (az egy, házasságon kívüli partner hölgy kivételével) nem tudnak a felmerülő nehézségekkel, érzelmi presszióval igazából megküzdeni, a helyzetet pedig nem tudták mindeddig megváltoztatni. Amennyiben minden így marad, komoly problémákkal is számolhatnak, akár testi, vagy pszichológiai megbetegedések is megjelenhetnek, komolyabb fokú diszfunkcióval.
Természetesen mindenképp hasznos volna a jelenlegi, tisztázatlan kapcsolati viszonyokon változtatniuk. Mindjárt a megoldás iránya is megfogalmazható ugyanezzel a kifejezéssel, legalábbis elemi szintű megoldás terén. Azt értem ezalatt, hogy nagyon hasznos volna, ha bizonyos érzelmi nehézségek árán is, de a férj és a feleség teljesen világosan tisztáznák azt, hogy ki, milyen viszonyban van egymással ebben a hármasban. Olyan mértékű tisztázás volna szükséges, hogy semmilyen kérdőjel ne maradhasson senkiben azzal kapcsolatban, ki mennyit és mit tud/akar vállalni a másikkal kapcsolatban, a közös életüket hogyan, milyen részvétellel akarja építeni. Nehéz folyamat ez, mert szembesülésekkel jár. A végeredménye, hogy a résztvevők tisztán látnak és el tudják dönteni, illetve esélyük nyílik rá, hogy eldöntsék, ebből mit tudnak/akarnak elfogadni. Optimális esetben kompromisszumok felé tudnak mozdulni, amit mindketten képesek elfogadni és tenni érte. A legrosszabb esetben egyikük, vagy mindkettejük részéről elutasítják a kirajzolódó lehetőségeket, és elválnak, külön életre rendezkednek be. A "harmadik" hölgy valószínűleg azért nem tűnik olyannyira megviseltnek a helyzet kapcsán, mert tisztázta önmaga számára a helyzet jellemzőit, és azokat a jelenlegi formában elfogadja. A házaspárnak szintén elengedhetetlennek látzik, hogy az életüket olyanná formálják, amivel valóban azonosulni tudnak. Ha nem érzik képesnek magukat végigvezetni ezt a tisztázó folyamatot, kérjék szakember segítségét.
Azt megítélni, hogy mindez helyes, vagy nem helyes, hibás-e valaki, vagy sem, azt gondolom nem lehetséges tévedés nélkül. Itt mi, "mások" gondolkodunk az ő érzéseikről és életükről, ami nem komolyan vehető kiindulási alap. Minden részletesség ellenére sötétben tapogatózunk. Én sem fogok mindemiatt véleményt formálni ebből a szempontból. Csak kívánni tudom, hogy mielőbb megnyugtató életvezetést és kapcsolati viszonyokat alakíthassanak ki az érintettek önállóan, vagy külső segítséggel.
Segíteni leginkább úgy tud, ha egyrészt igényli ezt az érintettek valamelyike, másrészt ha felismerteti velük azt a szempontot, hogy a fenti tisztánlátás mind az egyéneknek önmaguk, mind egymás számára elengedhetetlen a megnyugtató megoldás megtalálása szempontjából. Nem könnyű feladat ez, ha sikerül, valóban előremozdul a helyzet változásának lehetősége. Sajnos gyakran viharosak az ilyen jellegű változások, emiatt jellemzően párterapeuta felügyelete volna optimális hasonló esetekben.
A jelenleg is tapasztalható egészségügyi problémák kezelésének megkezdése mindenképpen kívánatos, mielőbb. Függetlenül attól, hogy a kapcsolatuk bármely jellenzője változik-e, vagy sem.
További, esetleges részletek kapcsán, kérem hívjon fel, vagy küldjön mailt, személyes üzenetet.
Tisztelettel üdvözlöm.
#24 - Kovács Veronika2012.01.05. 21:58
Tisztelt Farkas Lajos!
Testvéremmel kapcsolatban kérném a véleményét, aki 14 éve férjnél van, 1 gyermekük van. A házasságuk sokáig jónak tűnt, de 3 évvel ezelőtt kiderült, hogy a férjének évek óta viszonya van egy nővel. A testvérem elmondása szerint nem sejtett semmit,ezért nagyon megviselte.Véletlenül derült ki az egész,nagy botrány volt, de végül együtt maradtak. Azt hittük, minden rendben van, de tavaly elsírta a testvérem, hogy a viszony folytatódott, és a kapcsolatból egy gyermek született.Ezt kevesen tudják, még a szüleink sem, inkább csak a testvérem barátai. A sógorom nem akar válni,azt mondta, hogy lezárta a kapcsolatot, de hetente 1-2 alkalommal meglátogatja a gyermeket, ilyenkor fél napokat ott van. Tartásdíjat nem kell fizetnie, állítólag a nő jól el van eresztve anyagilag. Szerintem ez neki így kényelmes. Időközben persze kiderült a nővérem számára is-amit gyanított-, hogy a férje nem is szakított a nővel hanem tulajdonképpen kettős életet él. Ezt most hosszú lenne részletezni, de a lényeg az, hogy saját szemével győződött meg róla. A sógorom a gyerekekkel takarózik, mindig azt hangoztatja, hogy neki ők a legfontosabbak, nem akar olyan lenni, mint az apja, aki sose tartotta vele a kapcsolatot. És egyszer a férjemnek beszélt arról, hogy félti a feleségét nehogy a csalódás miatt maga ellen forduljon. Sajnos a testvérem tipikus társfüggő, képtelen egyedül élni, lehet, hogy nem tudná feldolgozni a válást.De így is tönkremegy, én azt látom. Azóta a testvérem mindent megtesz, hogy maga mellett tartsa a férjét, és elválassza a nőtől.Egyrészt állandóan mondogatja, hogy mennyire szereti, szervezi a közös programokat, másrészt folyamatosan a férje mellett próbál lenni, ellenőrizgeti, elszámoltatja percről -percre, de abban nem tudja megakadályozni, hogy rendszeresen menjen hozzájuk. Szenved attól is, hogy a férje nem hajlandó beszélgetni vele a nőről, a gyerekről, soha nem hívja fel a nőt, amikor a testvérem is otthon van, de ha elmegy otthonról, akkor rögtön hívja és órákig beszélnek. Amikor elmegy a nőhöz, akkor is legfeljebb két mondatban elmondja a testvéremnek, hogy milyen a gyermek. Állítólag azt mondta a férje, hogy rengeteget beszélgettek a témáról, mióta megszületett a gyermek, de nem jutottak vele semmire, mert a testvéremet észérvekkel nem lehet meggyőzni, ezért nem hajlandó ezután erről beszélgetni. A sógorom szülei már meghaltak, apja nagyon régen,de addig sem tartották a kapcsolatot, mert elhagyta a családot, az anyjával pedig - aki súlyos pszichiátriai beteg, és igencsak agresszív volt- nagyon rossz viszonyban voltak. A sógorom kissé nárcisztikus, öntörvényű ember, de a gyerekéért mindenre képes. Az utóbbi időben nehezen tud alkalmazkodni, látványosan depresszív,állandóan fáradt, már a munkahelyén sem tud helytállni úgy, mint korábban ( a nővérem mesélte, hogy évek óta komoly alvászavara és szorító mellkasi fájdalma, és erős fejfájása van, pár hónap munka után mindig kell valamennyi betegállomány.) Aki miatt aggódom, az a testvérem, mert eddig nagyon alkalmazkodott a helyzethez, de újabban gyakran agresszív, neki is dühkitörései vannak. Mesélte, hogy egyik nap olyan ideges lett, mert a férje nem is válaszolt a kérdéseire, hogy nekiment, és ha a férje nem fogja le, biztos megpofozza. A veszekedések napi szinten mennek, sajnos a gyermek is sokszor hallja.Aztán amikor a nővérem megnyugszik, átcsap a másik végletbe, és jön az "így szeretlek, úgy szeretlek", még ő kér bocsánatot, akkor is, ha nem ő kezdte. A sógorom már szeretné elmondani a gyermeknek azt, hogy született egy kistestvére,mert szeretné, ha a gyerekek összeszoknának. Persze nem akarja hozzájuk költöztetni, de azt szeretné, ha gyakran lenne náluk, és jó viszonyban lennének. Ettől a nővérem még idegesebb, mert nehéz neki ezt a gyermeket elfogadni, főleg azért, mert tudja, hogy a férje még mindig kötődik a nőhöz, és ráadásul a tágabb rokonság is megtudja ezt az egészet. A testvérem tanácstalan,már különféle testi fájdalmai vannak, az orvosok nem találják az okát, egy csomó fájdalomcsillapítót szed. Nem tudom, hogy mivel tudnék neki segíteni. Mondtam, hogy ne legyen ilyen könnyen megbocsátó, költözzenek szét egy időre, de erről hallani sem akar, mert ahogy mondja, a férje az övé, nem engedi el, és egyébként is belehalna, ha a férje végül elhagyná őt.
Egyébként okos, művelt, többdiplomás emberek, de ezügyben a viselkedésük érthetetlen számomra.Ön szerint hová vezet ez, tud-e még tovább romlani a helyzet, és milyen hatással lehet ez a jövőben egy 12 éves gyermekre?
Kíváncsi lennék, hogy mint pszichológus és mint férfi, hogyan látja ezt a helyzetet. Én többnyire nőkkel tudtam erről beszélni.
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: Veronika
#23 - Farkas Lajos2011.12.01. 21:07
Kedves Liliom!
Bizony, elég kesze-kusza kapcsolatrendszerről számolt itt be. Egy darabig, bevallom, figyelnem is kellett, hogy ki-kivel, milyen viszonyban is van. Nem irigylem Önt. Nyilvánvaló, hogy komoly csalódást élhetett át, és teljes mértékben érthető a megdöbbenése. Elhiszem, hogy másra számított.
A szakítást visszacsinálni (mi itt az üzenőfalon legalábbis) biztosan nem tudjuk. Így talán egy-két apró tanulság megfogalmazása lehet a célunk most.
Egyrészt érdemes lehet kicsit jobban elgondolkodnia azon, hogy ha ekkora meglepetést okozott Önnek a kedvese bejelentése, a szakítás, akkor biztosan kellő mélységű és nyíltságú volt-e a 7 év alatt a kapcsolatuk egymással. Voltak-e megfelelő intenzitású gondolatcserék, beszélgetések, és más efélék az eltelt idő alatt? Sikerült-e igazán megosztaniuk egymással az érzéseiket, látásmódukat, élményeiket? Találtak-e mindkettejük számára megfelelő formát és alkalmat az ilyen, őszinte emberi kapcsolat megélésére? Sikerült-e valóban megismerni egymást?
Azért kérdezem mindezt, mert szerintem hasznos lehet ezeken kicsit elgondolkodnia. Ha ennyire meglepte Önt mindaz, ami történt, és nem érzékelt a készülő eseményekből semmit, akkor valami nem sikerült teljesen jól a fentiekből, valószínűleg.
Másrészt bevallom, szokatlan egy férfi részéről, hogy 7 évig félelemből tart fenn egy házasságon kívüli kapcsolatot. Mivel azonban az érintett úr nem vesz részt ebben a beszélgetésben, így a tényleges válaszokat nem tudjuk meg tőle. Azt hiszem, ebben a kérdésben is nagyon lényeges szempont lehet, hogy nem sikerült igazán közvetlen, nyílt, őszinte kommunikációt kialakítaniuk.
A jövőben érdemes lehet ezekre a szempontokra nagyobb hangsúlyt fektetnie. Akkor Ön is biztosan megtalálja majd a megfelelő kapcsolatot, és vele a nyugalmat.
Tisztelettel üdvözlöm.
#22 - pókliliom2011.12.01. 14:12
TIsztelt doktor ura.
SZeretnem ha segitene ,hogy a mostani helyzetemet megertsem. 7 ev egyutt jaras utan elhagyott a nös barataom. Most egx honapja tudtam meg ,hogy vallik a felesegetol ,es melettem parhuzamosan egy eve vam e
gy masik baratnoje. Mikor velem szakitott,azzal magyarazta hogy maganyra vagyik,amit en nagyon nem
akartam elfogadni.. Mikor kerdore vontam ,hogy miert
nem volt velem oszinte ,es tisztesseges,es miert volt velem 7 evig. AZt mondta,fëlelembol volt velem. Felt ,hogy
tökreteszem a hàzassagat,es a bimbozo kapcsolatat. Most viszont ,hogy vàlik màr nincs mit vesztenie. Kërdem
vegig lehet csinalni felelembol 7 evet ,ugy hogy kozben az a latszat ,hogy minden rendben. Milyen lekü no az olyan aki egy feleseg,es egy szereto moge beall 3.-nak?Eltüri egy evig,hogy a feleseg melett ott legyen a regi szeretö is,ha tudott rollam. Erzekre a kerdesekre szeretnek valaszokat.
ën,hogy lehet 7 ëvet.
#21 - Farkas Lajos2011.11.17. 22:45
Kedves Kinga!
Az a baj az egyedül kigyógyulással, hogy jelenleg tanácstalan. Ahhoz, hogy ezt az állapotot valamilyen tudás váltsa fel, információra van szüksége. Kleptomániáról nemigen írtak önsegítő könyveket, tehát nagyon elkerülhetetlennek látszik valamilyen szakemberrel való találkozás.
Fontos tudnia, hogy Önnek joga van igénybevenni az állami egészségügy intézményeit a problémájával. Ha ezzel a lehetőséggel él, akkor nem kell magában küzdenie és találgatnia, és vállalhatatlan anyagi terhek sem fogják nyomni a vállát. Ajánlom figyelmébe ezt a lehetőséget.
Amit a múltkori válaszomban írtam, mint első lépés, az elvégezhető egyedül is. Sőt, ha terapeutával dolgozik, akkor is a munka dandárját Ön végzi, hisz az Ön élete. Csupán a terapeutával egyeztetett módon, és a vele megszerzett információk alapján. Tehát lehet egyedül haladni. A kulcskérdés az Ön esetében, hogy el tudjon indulni az önálló munkával. Ha értelmezhető volt az Ön számára, amit a múltkor írtam, méghozzá olyan mélységben, hogy neki tud látni a tevékenységnek, akkor minden külső támogatás nélkül is elindulhat. Ha viszont nem tudja hogyan fogjon hozzá, akkor legalább néhányszor fontos volna szakemberrel beszélnie.
Addig is próbálkozhat azzal, hogy ha valaminek az elvételével kapcsolatos érzései támadnak, akkor szándékosan eltereli a gondolatait. Semmiképp ne tiltsa a nem kívánt gondolatot, hanem idézzen az emlékezetébe valami más témát, és azzal töltse ki a gondolkodását. Az se baj ha erőfeszítést kell végeznie közben, mint pl. fejben számolás, vagy hasonlók.
Tisztelettel üdvözlöm.
#20 - Kinga2011.11.17. 14:27
Kedves Farkas Úr!!!
Még annyit szeretnék meg tudni h. ha anyagilag most nem állok úgy h. a külső segítséget elfogadjam. Akkor saját erőmből kitudok én valahogy gyógyulni a (kleptomániából)???????
Üdvözlettel: Kinga
#19 - Farkas Lajos2011.11.16. 00:02
Kedves Kinga!
Az Ön problémája esetén is az első és legfontosabb megérteni, pontosan milyen érzések és gondolatok zajlanak Önben, amikor ilyen, Ön által említett késztetést érez. Továbbá, hogy mik az Ön számára legritikusabb helyzetek és mi az, ami ezekben a helyzetekben az Ön számára megnyugvást jelent. A konkrét esetet is érdemes volna ebből a szempontból áttekinteni.
Olyan jellegű munka ez, amit nagyságrendekkel könnyebb támogatással elvégezni. Egyedül könnyen válik a gondolkodás egy helyben topogóvá.
Mindemiatt azt javaslom, hogy ezt a problémát mielőbb és részletesen gondolja át szakemberrel. Ha jól értem Önt, nyitott kapukat döngetek ezzel a javaslattal.
Tulajdonképpen bármilyen pszichoterápiás szakemberhez, intézményhez fordulhat. A lényeg a tényleges kommunikáció elkezdése volna. Bármelyik szakterápiás egysületet felhívhatja, bizonnyal kap útmutatást, szakemberek tekintetében.
A barátnővel való kapcsolat sokféleképpen alakulhat. Amennyiben Ön sikerrel növeli Önmagára és a felvetett problémára vonatkozó megértését, tudását, bizonyára az elérhető leghatékonyabb módon tudja a barátnője számára is értelmezni mindazt, ami történt. A hiteles, okos beszélgetések sok kapcsolatnak tettek már jót, talán Önök közt is segítheti a rendeződést. Mindennek természetesen feltétele, hogy Ön kellő átlátást szerezzen önmagára és a felvetett problémára vonatkozóan.
További részletek tekintetében, ha igényt tart rá, keressen meg kérem személyesen.
#18 - Farkas Lajos2011.11.15. 23:41
Kedves Péter!
Bármennyire is könnyűnek látszik, én óvatosságra intem a diagnózis terén. Hasznosabbnak látszik, ha a felmerülő problémák minnél konkrétabb megragadására, leírására törekszi, mindenfajta diagnosztikus kategóriák nélkül, Csupán hétköznapi nyelven kifejezve őket, ugyanakkor a lehető legrészletesebben és konkrétan.
Két okból is hasznos lehet ez a törekvés. Egyrészt, ha a volt feleségével ezirányú beszélgetést folytat, az Ön pontos és részletes átlátása a problémákról, segítheti a kommunikáció bizonyos értelemben vett kontrolljának megőrzését. Másrészt, és amit mindenképpen figyelmébe ajánlok, ezzel a részletes probléma leírással, érdemi információcserében bízhat egy szakemberrel. Ugyanis ha a hölgy a bíztatások, pressziók ellenére sem kíván ilyen irányban nyitni, akkor eredményes kezdeti stratégia lehet, ha Ön kezd közös gondolkodásba egy szakemberrel. AMit javaslok ezúton, a konkrét, részletes kibontása a vonatkozó információknak, amelykre alapulva adekvátabb stratégia állítható fel.
Nagy általánosságban azt tudom ajánlani, hogy a hölgy sikerültebb viszonyulásait igyekezzenek pozitív módon fogadni, jó érzésekkel támogatni. A problémák emberi felemlítésén, bemutatásán túli szembesítések terén, feltétlen részletes kommunikációt javaslok szakemberrel.
#17 - Arnold Kinga2011.11.15. 15:50
Tisztelt Farkas Úr!!!
Nem rég derült ki h. kleptomániába szenvedek. :-(
Úgy derült ki hogy múltkor Sajnos a legjobb barátnőmtől vettem el egy nagy dolgot amivel persze lebuktam .Én akkor tagadtam de a végén beismertem .kb:10év barátságot törtem meg így .Neki is meg saját magamnak is nagy fájdalmat okoztam evvel. Azóta lelki ismeret furdalásom van, rám jönnek a sírógörcsök stb (Ilyenkor mintha nem is én lennék. Egy belső hang mintha mondaná h. az kell neked vedd el). Azóta lelki ismeret furdalásom van, rám jönnek a sírógörcsök stb. Két kicsi fiam van nem szeretnék lebukni pedig ha így folytatom egyszer annak is eljön az ideje.
A kérdésem hogyan lehet ebből ki gyógyulni?
Mit kell tennem ?
Nem szeretnék evvel tovább élni ?
Valaha megfog nekem bocsájtani a barátnőm? , vagy őrökre elveszítettem ????
Kérem segítsen hova forduljak?
Üdvözlettel: Kinga