A lelki, érzelmi problémák gyógyulása kapcsán rendkívül fontos terület az önsegítés. Megérdemli a figyelmet tehát.
Két fő okot említek most itt, ami miatt az önsegítés folyamata és ténye fontos. Az egyik, hogy jelenleg a legtöbb társadalomban, így a miénkben is, erősen korlátosak a kapacitások a diszfunkciók, vagy általában a problémák korrekciójára, illetve a korrekciós folyamat egyedi támogatására. Korlátosak gazdaságilag és emberi kapacitások terén egyaránt:
-az érintettek nagy hányadának nincs lehetősége a szükséges idejű és intenzitású magánterápia igénybevételére,
-az állami egészségügy szakemberei túlterheltek, a célzott diagnosztikán és segítő beavatkozáson túl ritkán van kapacitás másra (rendszerszintű probléma),
-a társadalom „személyesebb” egységei, mint a család, baráti közösségek; lakóhelyi, iskola és munkahelyi közösségek jellemzően kevéssé tájékozottak és felkészültek a problémákkal küzdő tagjaik hatékony támogatására.
Egyes területeken fokozódó tendenciát lehet érzékelni ezirányban, tehát felértékelődik általában is az önsegítés szerepe.
Elmondható a fentiek alapján, hogy létezik egy hiátus az érzelmi, lelki problémák gondozása terén. Betöltésének egyik, sok esetben egyetlen lehetséges módja az egyéni önsegítés, vagy önsegítő csoportok kialakítása, működtetése. Az önsegítés leginkább azt jelenti, hogy az érintettek aktívan tájékozódnak saját problémáik kapcsán, informálódnak, kicsit „szakértővé” válnak benne, valamint a megszerzett ismeretekre épülően ismét csak aktívan cselekednek a problémák megoldása, korrekciója érdekében. Gyakorlatokat végeznek, életvezetési jellemzőket változtatnak és tartanak fenn, stb. Csoportban egymás támogatása is lehetővé válik.
A másik ok, amiért lényeges dolog az önsegítés, hogy tulajdonképpen a vezetett terápiákban is kulcsszerepe van. A terapeutával töltött időtartamok ugyanis jellemzően heti egy órát tesznek ki, a fennmaradó időszakban az érintett személy ÖNMAGA éli és formálja az életét, fejleszti, alakítja saját személyiségét. A terápia sikerességéhez tehát jelentősen hozzájárulhat az önálló önfejlesztő tevékenység, ami gyakorlatilag önsegítő praxis a terápiás hatások mentén strukturálva.
Fontos említést tenni arról, hogy komolyabb problémák esetén lényegi a segítő szakember szerepe a megoldásban. Tapasztalatom szerint a szakember nélkül végzett önsegítés ilyenkor könnyen kerülhet téves irányba, konzerválva, vagy fokozva a problémát. Optimálisnak tehát a segítő szakemberrel végzett munka melletti, megalapozott módszerekre épülő önsegítés tekinthető.
Köszönet „A pánik mögött ott az Ember" önsegítő facebook csoportnak az alábbi videoért.