#16 - Péter2011.11.15. 09:57
Tisztelt Farkas Úr!
Kérem tanácsát! Volt nejemen, aki két lányunkkal él (11, 14), a Nárcisztikus Személyiségzavar minden tünete kivétel nélkül megtalálható, amit saját gyermekkora teljes mértékben magyaráz. Ugyan laikus vagyok, de úgy vélem (hogy sok mással ellentétben) az a tünetegyüttes a tévedés kis kockázatával behatárolható.
A gondom az, hogy a szó nem jogi értelmében, ez Őt ön és közveszélyessé teszi azzal, hogy gyermekeim szenvednek miatta (csak önmaga a fontos, lényegében képtelen szeretni őket /félek, személyiségük eltorzul, maguk is hasonlóvá válnak/), valamint olyan kockázatos, és fél-legális üzleti tevékenységet folytat (hogy sikerességét anyagi szinten is folyamatosan bizonyítsa, ezt egy jósnő iránymutatásai alapján teszi), amely üzletek miatt előbb-utóbb bajba fog kerülni. Most már tudom, hogy válásunkhoz is ez vezetett.
Hogyan tudnám, tudnánk szembesíteni őt helyzetével? Gondoltam arra, hogy a gyerekekkel együtt leülünk vele, pár tünetével szembesítjük, és valamiféle szeretetteljes légkörben kérjük meg, hogy foglalkozzon ezzel, forduljon szakemberhez.
De nem tudom, hogy jó ötlet-e bevonni a gyerekeket. Ha nem sikerül, akkor talán még romlik is helyzetük, de engem nem vesz komolyan, és nincs is más a családjainkba, akire ez ügyben számíthatnék. Pedig valamit tennem kellene, mert az idő múlásával csak minden egyre rosszabb lesz.
Előre is köszönöm, Péter
#15 - Farkas Lajos2011.11.10. 22:15
Kedves Mary!
Próbáljon meg megnyugodni. A kétségbeesés, miként a düh, vagy a bánat, rossz tanácsadók.
Azt látom csupán ebből a rövid írásból, hogy Ön nagyon aggódik és az említett úr pedig valami egész mást csinál, mint amit Ön remél, vagy várna. A valódi okokról nem nagyon lehet következtetéseket megfogalmazni az elhangzottakból.
Ami biztosnak látszik, hogy az Ön aggódó kérdéseire az Ön kedvesétől remélhető hiteles válasz. Ha Ön neki teszi fel ezeket a kérdéseket, és törekszik őszintén kifejezni az aggodalmát (nem csak az elvárásait), biztosan nem marad válasz nélkül és az aggodalma is megértésre találhat.
Fontos megjegyezni itt, hogy minden embernek adott a szabadsága, hogy az élete alakulásáról döntéseket hozzon. Szélsőséges esetektől eltekintve, a többi embernek el kell fogadni a saját élet formálására vonatkozó döntéseket. Mivel ha jól értem, Ön nem független, így talán még fontosabb tekintettel lennie az említett úr szándékaira. Hiszen hogyan köthetünk valakit jobban, mint ahogy saját indíttatásából fakad, ha odaszentelődni nem tudunk egészen.
Ha valóban fontos Önnek mindaz, amit ez az ember akar, a céljai, akkor a leggyümölcsözőbbnek az őszinte érdeklődéssel teli kommunikáció tűnik. Az jó törekvése Önnek, hogy érteni szeretné. Fontos azonban, hogy nyugalommal és az Önre jellemző rokonszenv kifejeződésével párosulva jelenjen meg az érdeklődése. Sokféle csodára képes az emberek között, ha ez sikerül.
A kapcsolatuk pedig vélhetően akkor válhat tartalmasabbá, vagy újra azzá, ha az új élethelyzetben, az új célok és preferenciák közt is támogatni tudják egymást, ha megtalálják ennek megfelelő formáját. Magyarán, ha energiát fordítanak arra, hogy a mindenkori változásokhoz igazítsák a kapcsolatukat.
Részletesebb gondolatcseréhez, kérem írjon e-mailt, vagy hívjon fel. Kívánom Önöknek, hogy minden érintett számára megnyugtató megoldást találjanak.
Tisztelettel üdvözlöm!
#14 - Mary2011.11.10. 18:15
Tisztelt Doktor Ur!
Szeretném a páromat megérteni,és ebben kérem az ön segitégét. Egy férfi ,talán jobban áttudja érezni a problémát ,és nekem mint nönek elmagyarázni.
A történet a követeketö.Én a párommal (nevezük igy) 7 éve tartok fenn kapcsolatot. Ö is házas ,én is. Sajnos a válság Öt is elérte ,anygailag nem ugy mennek a dolgai ,a vállalkozása nem ugy müködik ahogyan szeretné,adoságai vannak és mindezt egyedül kell megoldania. A házzasága nem müködik ,régen elvan a feleségétöl hidegülve ,vagyis egymástol . Engem szeret,velem van ,én jelentem neki a megnyugvást bár akadnak köztünk viták.Sokszor miattam ,mert elég akaratos ,és hisztis vagyok. eddig tolérálta. Egy hete viszont szakitott velem,a családjátol elköltözik,válnak.Ezt mind azzal indolkoja ,hogy az anyagiak nem ugy müködnek ,és neki most minden idegszálával a munkára kell koncentálni ,hogy az renbejöjjön. Volt a hétekben egy sajnálatos esemény ,egy gyermekkori barátját temette el ,aki 48 -évesen halt meg. a párom is 48 éves. Azota azt hangoztatja ,hogy ö uj életet akar kezdeni ,nem akar senkinek megfelelni ,mert addig mindig másoknak felet meg . kitudja hány éve van ,még hátra ,és ö most csak a munkájanak akar élni ,és bebizonyitani hogy egyedül is képes rá. Doktor ur,ez kapuzárási pánik? ,és miért kell ellökni magátol akit szeret? visszafogom öt kapni? mit tegyek én most ,hogy ne örüljek bele abba hogy nincs velem ,nekem. Szeretném ha rendbe jönne az élete,és nagyon szeretném visszakapni öt.
Mielöbbi megnyugtato válaszát köszönöm.
#13 - Farkas Lajos2011.11.07. 18:17
Kedves Krisztina!
Végtelenül szomorúak a szavai. Szomorúbbak talán a szenvedéseinél is. Engedje meg kérem, hogy nagyon hangsúlyozzam ez utóbbi szempontot. Nagyon vigyáznunk érdemes arra, hogy ne legyenek az érzéseink szélsőségesebbek az életünknél. Gondosan és erőfeszítéssel törekedhetünk erre. Van, amikor elképesztően nehéz ezzel törődnünk, vagy annak tűnik. Mégis fontos dolgunk ez.
Miért mondom ezt? Azért, mert ha elvesztjük ezt az egyensúlyt, akkor egy szörnyű illúzió kezdhet el uralkodni az életünkön, önmagunk helyett. Egy negatív illúzió, a fájdalomé. Becsapottá válhatunk önmagunk által.
Fontos ezt nem csak önmagunk miatt emlékezetünkben tartani, de a gyermekeink számára is megtanítani. Lassú és helyenként nehéz feladat ez, mert sok esetben mi magunk is tanuljuk csak. Hát tanítanunk sem mindig egyszerű. Mégsem baj, hogy így van. Mert egy egész életen át célt adhat, ha elfogadjuk hogy egy jó törekvésünk ez, és fontos dolgunk. Ha sokat kell is tanulnunk az élettől érte.
Ajánlom Önnek is figyelmébe ezt a fenti gondolatot. Engedje a lelkébe. Jó helye lesz ott.
Írjon nekem személyes üzenetet, mailt, vagy hívjon nyugodtan. Ha szükségét érzi.
Tisztelettel üdvözlöm!
#12 - Krisztina2011.11.06. 20:05
Tisztelt doktor úr!3 gyereker anya vagyok és volna egy nagy problémám amivel már nem tudom kihez fordulhatnék.Mert az az igazság hogy az életem csak muszály élnem a gyerekek miatt de utálok élni szinte minden gondolatom a körül forog hogy vethetnék véget az életemnek és néha nagyon nehezen tudom visszafogni magam hogy meg ne tegyem.Hosszú évek óta így élek csak azért mert tudom a gyerekeknek szükségük van rám.De közben egyre rosszabbul érzem magam.kérem adjon tanácsot mit tehetnék ez ellen?Mert már minden létező lehetőséggel probálkoztam de semmi sem segített.Már a házbol sem járok ki nem nagyon beszélek senkivel csak magányra vágyom és aludni.
#11 - Farkas Lajos2011.10.30. 15:31
Kedves Andi!
Megértem az érzéseit. A hirtelen felindulás erős indulatokat kelt, különösen, ha fájdalmas esemény váltja ki. Ön most nyilván több szinten bántva érzi magát. Egyrészt bízhat benne, hogy ha engedi egy kicsit telni az időt, biztosan enyhül valamennyit a rossz érzéseinek intenzitása. Mert a felinduláson alapuló állapotok jellemzően változnak, szelídülnek az idővel.
Amennyiben szeretné a kapcsolatát újra teljessé tenni, akkor viszont ennél többet is érdemes lehet elvégezni, a cél érdekében. A legfontosabbnak gondolom, hogy pontosan kiderüljön, mit jelentett a partnere számra, amit Önnek mondott. Mert könnyen elképzelhető, hogy valóban változtak az érzései Ön iránt, és valóban intenzívebbé váltak mostanra. Ugyanakkor a "csak használat" is nagyon különböző dolgokat jelenthet. A férfiak időnként erőteljesebben, dominánsabb stílusban fogalmaznak, mint a valós helyzet kívánná. Mint a legtöbb probléma kapcsán, ezesetben is a jelentések pontos felderítése látszik célszerűnek.
További részletek tekintetében alkalmasabb volna a nyilvános felület helyett, ha levélben, vagy telefonon keresne.
Tisztelettel üdvözlöm!
#10 - Andi2011.10.30. 13:18
Szeretnék érdeklődni, hogy mit tehetnék a kapcsolatom helyreállításáért. Sajnos kb. két héttel ezelőtt a párom elmondta, hogy régebben csak használt engem szó szerint mert szeretni nem tudott, de most már nagyon szeret. Azóta azonban szószerint a hideg ráz attól ha hozzám ér... Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Azóta semmilyen normális kontaktus nincs köztünk és jelenleg úgy érzem nem is lesz. Kérem valaki adjon tanácsot....
#9 - Farkas Lajos2011.10.12. 22:40
Kedves Nikolett!
A gyógynövények, vitaminok, nyomelemek több szempontból is segíthetik az önmagán végzett munkáját. Vannak olyen "keverékek", amiket Ön is említ, vannak másfajták is, illetve teák, drazsék. Számos embernek segítenek, míg másoknak másra van szükségük. Az önsegítés alapvetően ajánlott megközelítés. A lényeg a helyes és szisztematikus foglalkozás önmagával, a problémák keletkezési jellemzőivel, majd ennek fényében a szükséges változtatások begyakorlásával. Ha az önfejlesztés helyes módon halad, akkor hatványozottan segíthetnek a táplálékkiegészítők, természetes gyógyhatású szerek. Önmagukban ritkán tesznek csodát, bár előfordult már gyors, pozitív hatás.
Fel kell hívnom a figyelmét azonban arra, hogy én pszichológus vagyok, nem pszichiáter, így a gyógyhatású anyagok és gyógyszerek terén nem tehetek felelős kijelentést. Pszichiáter hatásköre ez, akivel azt is meg tudja beszélni, hogy az Ön asztmája szempontjából nem jelentenek-e problémát az Ön számára rokonszenves készítmények összetevői. Azt javaslom, mivel Ön allergiás jellegű tünettel is küzd, hogy a készítmény szedését megelőzően pszichiáter, vagy legalább pulmonológus szakorvossal egyeztessen.
Tisztelettel üdvözlöm!
#8 - Nikolett2011.10.12. 15:26
Kedves doktor úr!!!
Tudna nekem segíteni abban, hogy egy Neuroptim nevű tabletta segíthet-e efféle pánikbetegségre mint ami nekem van??? (aszthma miatti pánik, és emiatti testmozgás elszokásos félelem). Előre is köszönöm a segítségét!!!Nikolett
#7 - Farkas Lajos2011.10.09. 20:04
Semmi akadálya annak Nikolett, hogy olyan vidám legyen, életteli, stb. mint szeretné. Kezdjen neki a dolognak és járjon utána. Az ilyesmi nem félelmetes, vagy kellemetlen, inkább érdekes. Ha néha izgalmas is.
Kitartást és minden jót kívánok!