#96 - Farkas Lajos2015.09.28. 12:01
Kedves Mariann!
A családi konfliktusok a legtöbb ember számára a legnehezebben kezelhetők közé tartoznak. Azért, mert a családtagok közt erős érzelmi kapcsolatok vannak. Még akkor is erős gyakran, amikor kifejezetten megromlott a kapcsolat. Így ne hibáztassa magát, valóban terhelő egy ilyen konfliktus. Már ezzel is nyerhet egy kis erőt, ha ezt észbentartja.
Másrészt a párjával feltétlenül beszéljék át alaposan és okosan a helyzetet. Alakítsanak ki egy közös stratégiát, ahogy viselkednek, döntenek a következőkben a családdal kapcsolatos ügyekben. Támogatják is egymást így, valamint nehezebben jönnek zavarba, ha előre kigondolták, miről hogyan vélekedjenek.
Harmadrészt fontos volna megőrizni a higgadtságukat. Ha indulatok kezdenek el csapkodni, az csak rossz vért szül. Ha sikerül diplomatikusan, higgadtan érvelniük saját véleményük mellett, akkor bár a másik fél lehet indulatos ugyan, de talán nem durvulnak el a dolgok annyira. Továbbá, ha nem "vesztik el az érintettek az eszüket", akkor nagyobb eséllyel találnak értelmes megoldásokat a problémákra.
Több itt most nem igazán fejthető ki a kérdése kapcsán. Ha nem sikerül enyhíteni a helyzeten, akkor javaslom, jöjjön el hozzám személyesen. Ha ez nem megoldható, akkor vásároljon egy-két gyakorlatias szemléletű könyvet (amelyik Önnek megtetszik) a konfliktuskezelés és asszertivitás témában. Illetve érdemes lehet elmenni a területileg illetékes nevelési tanácsadóba, vagy családgondozóba, tanácsot kérni az ottani szakemberektől.
Kitartást és nyugalmat kívánok Önöknek!
#95 - Mariann2015.09.27. 12:42
Jó napot kívánok !!Egy kis segítséget szeretnék kérni abban, hogy hogyan tudnék megerősödni lelkileg. Szüleimmel testvéremmel és párommal kisfiamal élünk egy családi házban. Olyan problémám van,hogy ha a testvérem kér valamit tőlünk eddig mindenben segíttetünk neki viszont most nemet mondtunk kitört a botrány a szüleim mellé álltak nem mellém mi voltunk a rosszak és az lett mondva takarodjunk el a házból.Én rögtön kitörtem magamból ,hogy neki elég sok takargatni valója van még is mellé állnak és öt mindenből ki kel mosni és hallgatni.Lelkileg nagyon össze törtem nem tudom mit tegyek,hogy legyek erős.
#94 - Farkas Lajos2015.08.16. 10:57
Kedves Cintia!
Nagyon fontos, hogy előrelépésre szánta el magát. Őrizze ezt a szándékát!
Tudniillik, ahogy a legtöbb probléma esetén igaz, Önnél is kijelenthető, nem kell a sok szenvedéssel együttélni. Lehet rajta változtatni. Először is pontosan meg kell érteni a dolgokat, önmagát, a szenvedés, vagy probléma okait. Aztán késszé kell válni a változásra. Késszé kell válni arra, hogy a nézőpontjain, hozzáállásán, szokásain, akár preferenciáin változtasson. Azután pedig meg kell tanulni, amit esetlegesen máshogy kell csinálni.
Az Ön konkrét esetében sajnos kevés az információm, hogy pontosan mi mitől van és mennyi ideig tart bármilyen változás. Van akinél egy-két beszélgetés is elég, vagy akár csak egy telefonos tanácsadás. Van, akinek pár hónap kell, és van sok olyan is, amikor évekig eltart, míg minden sorra kerül, ami fontos számára. Az időtartam sokszor nem függ a problémák súlyosságától, hanem egyéb dolgok befolyásolják, amit itt most nem tudok kifejteni.
Önnél elképzelhető, hogy az érzéseinek és gondolatainak pontos feltárására van szükség a problémás helyzetekben, valamint annak megtanulására, hogyan tudja ezeket megfelelően kifejezni. Léteznek erre jól bevált technikák, ezzel jól lehet dolgozni. Ugyanakkor a személyes vizsgálat után kiderülhetnek más teendők, másfajta megközelítést kívánva. Itt ezek a dolgok nem dönthetőek el pontosan, csak rendes vizsgálat során. Ha esetleg igényli, személyes üzenetben, vagy telefonon vegye fel velem a kapcsolatot kérem!
Figyelmébe ajánlom még a különféle relaxációs technikák valamelyikét. Természetesen én is tudok ilyeneket tanítani Önnek, de más forrásból is elérhetőek ezek. Sokat profitálhat belőlük önmagában is.
Mindenképp lépjen tovább a változás útján. A kérdés már elhangzott. Következzen a cselekvés ideje!
Tisztelettel üdvözlöm és bíztatom!
#93 - Cintia2015.08.16. 09:14
Jó napot kívánok. Egy kis segítséget szeretnék kérninabban, hogy hogyan tudnék megerősödni lelkileg. Én az a baj, hogy elég hamar elkezdek sírni ha valami olyan dolog van. Akkor is ha feszült vagyok, meg akkor is ha valaki egy kicsit magasabb hangnemben szól rám vagy kérdez valamit. Ez mondjuk abból adódhat, hogy nekem apukám alkoholista volt és amikor ivott állandóan veszekedett velünk, kiabált, és én meg féltem akkor, mivel kicsi voltam még. De ez így nagyon nem jó, hogy ilyen hamar sírok majdnem mindenen. Hogyan tudnék változtatni ezen? Hogy induljak el a változásútján? Mennyi időbe telhet mire sikerül? Kérem segítsen nekem ebben. Előre is köszönöm a válaszát. :)
#92 - Farkas Lajos2013.10.05. 13:31
Kedves Katalin!
Az alkoholfüggőség nagy teher tud lenni. Ha a párjának sikerült abbahagynia, elismerést érdemel. A legnagyobb segítség, ha a közelükben működik olyan önsegítő csoport, ahol kigyógyult alkoholisták működnek együtt. Például a Névtelen Alkoholisták önsegítő csoportjai. Tájékozódjanak, elérhető-e ilyen az Önök közelében.
Ha a párja segítséggel szokott le, akkor látogassa az előírt időközönként a szakembert és tartsa be az utasításait. Ön is segíthet ebben, de semmiképp ne erőszakosan. Hanem együtt is észbentarthatják, közösen is tarthatják fontosnak, stb.
Az említetteken túl hasznos lehet, ha a párja talál valamilyen számára érdekes kikapcsolódást, hobbit, amit rendszeresen és kedvvel végez. Az még jobb, ha közösen tudnak ilyesmit találni, amiben mindketten örömmel résztvesznek. Jót tehet, ha ez valamilyen testmozgáshoz is kapcsolódik. A lényeg a redszerességen és az örömteliségen van.
Továbbá beszélgessenek a napi dolgokról, érdeklődjenek egymás gondolatai, érzései iránt. Legyenek figyelmesek egymás iránt.
Többeknek segítségére volt, hogy valamelyik egyházi gyülekezetet kezdték rendszeresen látogatni. Amennyiben van Önökben erre nyitottság, bátran próbálkozzanak vele.
Tisztelettel üdvözlöm és sok sikert kívánok!
#91 - bárwigkatalin2013.09.22. 16:47
a páromnakhogy tudok segitenihogy ne kerüljön vissza hogyalkoholista legyen újra?
#90 - Farkas Lajos2013.05.29. 19:09
Kedves Éva!
Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy a "saját szakállra" történő diagnosztizálás komoly veszélyeket rejt magában. Bízza ezt ha lehet, szakemberre.
Az első tanácsom is az, hogy ezekkel a kérdésekkel egy tartalmas információcserét lehetővé tevő tanácsadás keretében volna jó választ keresnie. Egy ember problémáinak, diszfunkciójának megállapításe nagyon összetett dolog, ezért van szükség egy, vagy több részletesebb beszélgetésre hozzá.
Ha kiderült, mi is áll a konfliktuózus kapcsolatuk hátterében, akkor már könnyebb dolog azt is meghatározni, mi a helyes és hatékony hozzáállás. Fontolja meg ezt.
Amíg pedig eljut egy ilyen tanácsadásra, addig általánosságokat lehet a figyelmébe ajánlani. Tulajdonképpen helyes dolgokkal próbálkozik, csak érdemes itt megerősítenünk Önt ebben. Mert a legtöbb problémás helyzetben pontosan az vezet a legjobb eredményre, amit Ön tesz. Jelesül, hogy figyelemmel, szeretettel közelítsünk az érintett családtaghoz, ez az attitűd legyen az alapértelmezett. Nem túlzó szeretet, hanem normál, emberi figyelem és szeretet. Ezen belül természetesen törekedni érdemes a mindenkori dolgok megbeszélésére, közös átgondolására. Fontos megőrizni a figyelmet és a higgadtságot kevésbé harmónikus helyzetekben is. Ugyanakkor, tehát mindezzel egyidejűleg, következetesen rá kell mutatni azokra a jelenségekre, amelyek meghaladják az Ön tűrőképességét, vállalhatatlanok az Ön számára. Tehát higgadt, szeretteljes figyelem az alapértelmezett, és egyidejűleg következetes elutasítása történik a vállalhatatlan dolgoknak. Ha az érintett családtag a problémás helyzetekben, területeken javulást mutat, vagy nagyobb együttműködési készséget, fejezze ki az örömét emiatt, érezze az illető, hogy észrevette és értékeli a változást. Fontos még a vállalhatatlannak tartott dolgok számát alacsonyabb szinten tartani. Mert ha minden vállalhatatlan, akkor nincs kiindulási alap. Ilyen esetben először ezt lehet fontos kialakítani.
Kitartást kívánok és tisztelettel üdvözlöm!
#89 - Farkas Lajs2013.05.29. 18:50
Kedves Eszter és Emi!
A bungicsinálás valóban az élet sűreje. Nagy kaland, szép kihívás és valamiért gyakran "háború" is egyben. Teljesen együttérzek veletek, saját ifjúkori bungiépítési tapasztalataim alapján. Azóta keveset foglalkozom a dologgal így nem igazán vagyok képben, de megpróbálok válaszolni az emlékeim alapján.
Tehát, vagy savanyúlelkű felnőttek, vagy féltékeny és barátságtalan gyerekek szokták legtöbbször lerombolni az ember bungiját. Hogy éppen melyik teszi, azt pedig rendszerint nehéz kideríteni. Mégis, érdemes megpróbálni. Azért, mert ha nem győződünk meg az "ellenség" pontos kilétéről és csak a benyomásinknak, sejtéseinknek hiszünk, könnyen tévedhetünk. Tehát egyszerűen ügyesen, minnél kevésbé észrevehető módon kell figyelni egy darabig a helyet, és megnézni, ki nyúlkál a bungihoz. Érdemes ennek érdekében kevés munkával, annyira helyrehozni, hogy valamennyire álljon. Ha ez megvan, akkor lehet megfigyelni, ki mit csinál vele. Ha megban a romboló, akkor eldönthető, hogy titkos helyet kell keresni, vagy maradhat az eddigi helyen. Mert pl. a szomszédna lakó felnőttel nem érdemes küzdeni, ha ő rombolja le. Egyéb esetekben már lehet mérlegelni a maradást.
Sok sikert és tartós bungít kívánok nektek!
#88 - Farkas Lajos2013.05.29. 18:37
Kedves Annamária!
A barátja javaslata valóban hasznosnak látszik, mert ha "működtetjük" a lényünket, életünket, előbb-utóbb az érzéseink, gondolataink, "lelkünk" is idomulni kezd ehhez az állapothoz. Kitartást javaslok Önnek etéren.
Ugyanakkor fontos volna, hogy ennél valamivel mélyebben is kézbevegye és megértse a gondokat, problémákat, amikkel itthon szembesül. Azt jelenti ez, hogy valamilyen magán, vagy TBs rendelésre el kéne járnia. Megéri a fáradságot, mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy ilyen rosszkedvű érzésekkel telten töltse a napjait. Csupán összekeverednek a dolgok bennünk. Igaz, néha nagyon össze tudnak keveredni.
Ha sehogy sem sikerül megoldani a pszichológushoz járást, akkor pedig feltétlenül kérjen pszichiáternél gyógyszeres támogatást. Hangsúlyozom, hogy csak pszichiáter által felírt és pontosan beállított gyógyszerezés segíti Ónt a hangulata javításában. Ön is pontosan tartsa be a pszichiáter utasításait.
Őszintén remélem, hogy ha ezeket a tanácsokat megfogadja és végigviszi, tartósan megtalálja a nyugalmat és az örömöt az egyszerű hétköznapokban is.
Tisztelettel üdvözlöm!
#87 - Kovács Éva2013.05.26. 00:25
Tisztelt Doktor Úr!
Az a gyanúm, hogy a családom egyik tagjának nárcisztikus személyíségzavara van. Honnan tudnék erről megbizonyosodni, szólni nem merek róla, biztos hogy azt kapnám, én vagyok a beteg. Hogyan kell vele szemben viselkednem, még több szeretet, türelem, dícséret, de ilyenkor még jobban nyeregben érzi még, és még nagyobb lesz az agresszivitás, és az önelégültség. Ha azt mondom ezt a viselkedést nem tűröm, és igyekszem távolabb tartani magam tőle, ilyenkor előbb utóbb ő közeledik békül, de nem megbánással, bocsánat kérés soha nincs, hisz mindig neki van igaza, mindenért én vagyok a felelős, és folytatódik a szélmalom harc. Néha azt gondolom mély érzelem van benne, de nem meri felszínre hozni, néha azt gondolom, képtelem szeretetre. Kérem a Tisztekt doktor úr segítségét, hogyan kell nekem vele viselkednem, hogyan tudnék segíteni rajta. Köszönöm a válaszát.