#76 - angel2012.11.18. 08:01
Tisztelt Doktor ûr!
Nem tudom kihez kellene fordulnom!
Édesanyàm elvesztette az autójàt svàjci frankos hiteles sajnos a hàzukon is az van az is alig tudjàk nyögni és sajnos most munkanélküli! Olyan depressziós hogy idökõzben teljesen ràszokott az iszogatàsra!Ez màr mindennapos!Csak az ivàs és alvàs!A szobàbol ki sem mozdul! Nem tudom hovà vigyem pszihológushoz vagy alkohol elvonóra?:-( Ebben szeretném kérni tanàcsàt.Köszönöm
#75 - Farkas Lajos2012.08.17. 21:26
Kedves Marika!
Igazán barátságos neve van, valamint meg is tisztel, hogy ilyen problémával fordul hozzám.
Sajnos azonban, én még ezzel a kifejezéssel nem találkoztam, vagy nem emlékszem rá, így hitelt érdemlően segítségére sem lehetek. Szép magyar kifejezés, annyi szent. Az én egyszeri és egyszerű gyanúm az, hogy a hangulat is bír fokozódni, miként a helyzetről már tudtuk ezt. Ilyen irányban tudok csak asszociálni.
Amennyiben szakszövegben találta a kifejezést, akkor esetleg próbáljon meg a Magyar Pszichológiai Társaság nyilvános elérhetőségein tanácsot kérni az ügyben.
Tisztelettel üdvözlöm!
#74 - Góczi Marika2012.08.17. 11:37
Nem tudom, mit jelent az a kifejezés " improoventált hangulat " Segítene kérem ? Köszönöm szépen : Üdv: Marika
#73 - Farkas Lajos2012.08.14. 21:53
Kedves Andrea!
Igen, az Ön által említett tünetek leggyakrabban az úgynevezett "pánik betegség" kapcsán merülnek fel. Lehetnek egyedibb, specifikusabb okok is emögött, de ezt csak részletes vizsgálat alapján lehet megállapítani. Többnyire pánik, vagy valamilyen más, szorongással kapcsolatos zavar áll az ilyen légzésproblémák mögött.
Engem kicsit meglep, hogy a kivizsgálást követően nem merült fel az orvosokban ezen diagnózis lehetősége, és hogy nem küldték el automatikusan pszichiátriai kivizsgálásra is. Ha még ez nem történt meg, akkor erősen javaslom, hogy menjen el ilyen kivizsgálásra.
Hasznos lenne, ha volna módja pszichoterápián is résztvenni. Egyrészt a konkrét panaszok oldása, gyógyítása miatt, másrészt a kicsit általánosabb szempont szerint értendő "önismeret" növelése okán. Az önismeret alatt most azt értem, hogy pontosabban lesz képes érzékelni önmaga késztetéseit, az ezekhez kapcsolódó lehetőségeit, mindezek hatását és jelentését a környezetében. Hatására e megnövekedett és pontosabb ön-érzékelésnek kevesebb belső konfliktus, vívódás, bizonytalanság remélhető. Önmaga és életeseményeinek értelmezése reálisabbá válik, rossz érzései enyhülnek és ritkulnak általa. Ajánlom figyelmébe ezt a lehetőséget.
Tisztelettel üdvözlöm!
#72 - Andrea2012.08.14. 13:02
Tisztelt Doktor úr!
Pánikbetegség tünetei között van a fulladás érzés,légzésnehézség (szapora/kapkodó apró lélegzetvételek). Az én problémám is ez,fulladok,alig kapok levegőt, szinte minden nap,folyamatosan,de nekem kissé más formában jelentkezik: olyan érzés mintha belégzéskor nem tudnék elég levegőt bevinni a tüdőmbe, ezért próbálok letuszkolni még,ám a mellkasom,bordáim nem engedik, nem fér be több levegő. Ez akkor is előjön,ha nem vagyok feszült,teljesen nyugodt környezetben,hangulatban vagyok.. Orvosi kivizsgálásokon kiderült,semmi testi bajom nincsen. Lehet hogy pánikbetegség áll a háttérben?
#71 - Farkas Lajos2012.08.07. 22:57
Kedves Liliom!
Sajnos Ön is abba a csabdába látszik belecsúszni, amibe oly sokan, akár többször is az életük során. Konkrétan abba, hogy megszakítja magát egy vélt mértékű, jellegű kötelesség teljesítése érdekében.
Természetesen, a család, a házasság, az összetartozás kötelez is, minden érintettet. Azonban arra fontos felfigyelni, hogy nem mindenáron. A házasság, a család nem az ilyen "bármi áron" való bizonyítások céljából jön létre és működik az emberek közt. Hanem elsősorban támaszként és örömforrásként. Nagyon fontos ezt megérteni.
Semmiképp nem szeretném bagatellizálni a családdal kapcsolatos kötelességek, teendők fontosságát. Nem azt szeretném sugallni itt, hogy ha nem jó a dolog, akkor hagyjuk abba, vagy ilyesmi. Hanem pusztán arra szeretnék emlékeztetni, hogy a párkapcsolat és a család elsődlegesen támasz és öröm. Amiért nagyon sokat fontos tenni, minden érdekeltnek. Amiért sok kellemetlenséget is elviselnek rendszerint a résztvevők. Így van ez rendjén. Ha azonban a család, partnerkepcsolat már gyakorlatilag sem támaszként, sem örömként nem funkcionál, és hosszabb ideje ezt tapasztalja valaki, akkor fontos erre felfigyelni. Akkor valamit nem jól csinálnak a család/párkapcsolat tagjai. Ebben az esetben érdemes emlékezniük és emlékeztetniük egymást arra, hogy a kapcsolatuk eredeti célja nem teljesül. És fontos megkérdezniük egymástól, valamint Önmaguktól, hogy mi ennek az oka, mit lehet ezért tenniük. Egyúttal érdemes lehet akár sok erőfeszítést is tenni, hogy újra megjelenjenek ezek a célok, illetve teljesülésük lehetősége.
Önnek is fegyelmébe ajánlom, hogy ne pusztán a kitartás nevében küzdjön, hanem kifejezetten azért, hogy az emberi igényei megvalósulhassanak.
Létezik olyan eset is, amikor már nem képesek a felek közösen küzdeni. Ilyenkor szükség lehet új, önálló életvitelek indítására és fenntartására. Ilyenkor ez a szövetség felbomlik.
Önnek feltétlenül javaslom, hogy keresse meg a körzeti pszichiátert, ideggondozót, esetleg pszichológust, ha van. Amennyiben anyagilag lehetősége van rá, igénybevehet magánrendelést is. A léyeg, hogy mielőbb, személyes segítséget kérjen egy szakembertől. Nincs szükség a szenvedés nagy fokára az élethez. Nyugodtan kérjen segítséget, ha enyhülést kíván. Ott mind a pontos gyógyszerezésben, mind az életvezetési problémák terén, konkrétabb válaszokat kaphat.
Általánosságban tehát azt javasolhatom, hogy keresse és értse meg az okokat, amelyek fenntartják ezt a kiegyensúlyozatlan kapcsolatot a férjével, illetve az okokat önmagán belül, amelyek Önt is ilyen a furcsa viszonyba hozzák a küzdelemmel, az örök "elviseléssel" és a kevés öröm elfogadásával.
Fontos továbbá, hogy sikerüljön kiszabadulnia a kétségbeesés Ön által leírt, ördögi köréből (pl. az említett, szakember megkeresésével). Talán komolytalannak, vagy éppen fárasztónak hangzik, de fontos volna valamilyen relaxációs technika rendszeres gyakorlása is.
Amennyiben megfogadja az itt említetteket és meg is teszi őket, várhatóan kiegyensúlyozottabban tud döntéseket hozni az Ön által leírt kérdésekben, és valamelyest erősebben tudja majd a döntései következményeit is elviselni.
Kitertást kívánok Önnek, és erősen fontolja meg ezeket a javaslatokat. Ha további kérdése van, kérem keressen a személyes elérhetőségeim valamelyikén (bal oldali menü).
Tisztelettel üdvözlöm!
#70 - Liliom2012.07.31. 16:10
Tisztelt Doktor úr!
Segitségre lenne szükségem ,és az őn tanácsaira.
Ugy érzem már egyedül képtelen vagyok az életemet ,a lekemet ,és a testemet uralni.
Anyagi és erkölcsi válságban szenvedek ,mint meg annyi ember mostanság ebben az országban. Ugy érzem a bajok fő okozoja a házasságom,és abban is a férjem nem törödömsége. 25 éve élünk együtt ,és mindig én vittem a házasságunk dolgait a vállamon. Most már nem birom ,se lekileg sem anyagilag. A férjem vállakozo ,és a vállakozását most a hatóságok beszüntették ,és nem tud pénzt keresni. Ahoz ,hogy a beszüntetést feloldják ,nekem kéne kölcsönökkel segitenem. De én ezt már nem akarom!! Oly sokszor ,megtettem már és mindig fogadkozott ,hogy ez lesz az utolso ilyen eset ,és figyel a válakozásásra ,még is a szakadék szélére sodorta a családját. Ha kérdezem tölle intézett-e valamit ,mindig kitérö válaszokat ad. Semmi nem érdekli ,csak hogy legyen ,hol aludnia ,és a hasa tele legyen. Én meg szép csendben elsorvadok. Már ott tartok ,hogy nem alszom éjszakánként ,csak 2-3 órákat ,és ugy ébredek ,hogy szakad rollam a viz.Minden reggel epehányásig öklendezem ,és alig birok elindulni a munkahelyemre. a szilárd ételt teljesen elutasitom magamtol ,mert még a látványátol is hányingerem van . Volt ugy most legutobb ,hogy 4 napig nem ettem. meg is lett az eredménye : nem tudtam ,dolgozni menni. Rá egy hétre a rosszullét párosult hasmenéssel ,megint nem mentem dolgozni. Nem szeretném a munkahelyem elveszteni ,de folyamatos hányás ,hasmenés kiséretében nem tudok teljesiteni ,és örökös rettegésben vagyok ,mikor csuszom össze végleg. Xanax-al probálom magam összekaparni.7 évig szedtem a Ludiomil nevü antidepresszást,az most is segitene? nem tudom hogy a férjem dolgai ,hogy alakulnak majd ,de a minden reggeli hányásoktol ,és rettegéstöl szeretnék megszabadulni.
Mielöbbi válaszát köszönöm. Tisztelettel : M
#69 - Farkas Lajos2012.06.18. 23:20
Kedves Adri!
A válaszom igen. Értem ezalatt, hogy a bejegyzéséből is érezni, tele van kérdésekkel, érzésekkel, intenzitással a lelkében. Ami kifejeződni törekszik. Ha egyszer elindult, érdemes támogatni és segíteni ezt a kifejeződést. Keserű lehet viszont, ha önmagába fojtja a szót.
Igen, járjon terápiába. Szerintem hasznos és érdekes. Meglelehet, Ön is így gondolja majd, ha belekezd. Kicsit árnyalnám azért a képet. Mert a "terápiába" kifejezés elég nagyképű, így önmagában. A valóság emberibb, szerencsére. Mindig, a veleje és feltétele bármi továbbinak, hogy érteni próbáljunk. Jelesül Önt, ketten a két eszünkkel. Ha eléggé odafigyelünk, több mindent is megérthetünk. A többit majd ezután meglátjuk.
A további részletek, azt gondolom, személyes kommunikáció keretébe valók inkább. Ha további kérdése, gondolata van mindezek kapcsán, kérem keressen mailen, vagy telefonon.
Tisztelettel üdvözlöm.
#68 - Kürti Adri2012.06.18. 11:48
Őszintén szólva nem is tudom mit mondjak hirtelen...
Mindig úgy gondoltam, hogy egyedül is meg tudom oldani a problémáimat, nincs szükségem segítségre. Azt hiszem tévedtem.
Az elmúlt 1-2 hétben az negatív események megállíthatatlanul rám zúdultak.
Középiskolás vagyok... Két osztálytársam a múlt hónapban megvert, ami elég nagy törés volt az életemben, de szerncsére volt olyan ember mellettem, aki segített feldolgozni ezt. A múlt héten viszont ugyanez a két fiú előszeretettel zaklatott és fenyegetett meg. Mondanom sem kell mennyire megalázó és félelmetes helyzet volt. Örültem, hogy zokogás nélkül hazaértem, és csak a szobámban sírtam el magam.
Talán ez a történés lehet annak az oka, hogy a visszatérő rémálmaim ismét nem hagynak eludni. Egyszerű álom, két férfi áll a szobámban, és őrjítően lassan közelednek felém. Az egyetlen gond az, hogy alvajárok közben, tehát felkelek, sikítok, anyáék próbálnak felébreszteni, de én ebből sokszor semmire sem emlékszem. Reggel jövök csak rá, hogy mi történt.
A másik aggodalmam, hogy a kényszeres "tegyünk kárt magunkban" érzés egyre többször visszaköszön. Régebben voltak nem kis égési ill. vágási sebeim emiatt, de megfogadtam magamnak, hogy ilyet több nem lesz... Ezt azóta is tartom.
Ami talán rémisztőek mostanában, a folyamatos hangulatváltozások. Nagyon remélem, hogy ez csak a tinikornak tudható be, és teljesen ártalmatlan... Egy nálam tapasztaltabb/idősebb jóbarátom azt mondta, forduljak pszichológushoz, de én mai napig nem mertem...
Most viszont eljutottam odáig, hogy ez nem maradhat így... Mert ez már nem normális.
Igazából nem tudom mit tehetnék. Járjak terápiára? Vagy próbáljak segíteni magamon? És ha igen, akkor hogy?
Válaszát, és hogy végighallgatta a problémámat, előre is köszönöm.
Adri.
#67 - Farkas Lajos2012.05.05. 20:52
Kedves Marianna!
E-mailben írtam választ a kérdéseire.
Tisztelettel üdvözlöm.